Az elhízás súlyos teher a daganatos betegeknek

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Nemzetközi Rákkutatási Hivatala és az Európai Elhízástudományi Társaság közösen adtak ki a közelmúltban a figyelmeztetést: világméretű járványként terjed az elhízással összefüggően megnövekedő rákrizikó.

Nemcsak számos ráktípus kialakulásának kockázatát növeli a túlsúly, hanem a már daganattal diagnosztizált betegek gyógyulási esélyeit is rontják a többlet kilók.

A túl nagy zsírmennyiség egyrészt fizikai korlátozó tényező, másrészt alapvetően rossz irányba befolyásolja a szervezet anyagcsere folyamatait, ez pedig kihathat például a daganatellenes kezelésben alkalmazott hatóanyagok hasznosulására is. Koplalni vagy szélsőséges diétába fogni ennek ellenére sem szabad. Tudatos, az izomerőt megőrző fogyásra, életmódváltásra van szüksége azoknak, akik szeretnének javítani életminőségükön és életkilátásaikon.

Az elhízás számos hatásmechanizmuson keresztül okoz olyan változásokat a szervezetben, amelyek növelik a rák kockázatát. Ezek között említhető, hogy az elhízott emberekben gyakrabban fordulnak elő olyan krónikus gyulladások, amelyek tartós fennállása növeli egyes daganattípusok veszélyét. A reflux és a nyelőcsőgyulladás miatt gyakoribb a nyelőcsőrák, a krónikus epehólyag-gyulladás az epehólyagrák, a krónikus fekélyes vastagbélgyulladás a vastagbélrák kockázati tényezője, míg a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás a hasnyálmirigyrák előfordulását növeli.

Minden mindennel összefügg

A túl sok zsírszövet túlzott mennyiségű női nemi hormont (ösztrogént) termel, annak tartósan magas szintje fokozza a hormonérzékeny emlőrák, méhtestrák és petefészekrák kockázatát. Az elhízott embereknél gyakran emelkedett a vérben az inzulinszint, illetve azzal együtt túlzott mértékű az IGF-1-nek nevezett inzulinszerű növekedési faktor szintje is, amit összefüggésbe hoztak a vastagbélrák, a veserák, a prosztatarák és a méhtestrák kialakulásával is.

Kiderült, nem mindegy az elhízás formája sem: számottevően nagyobb kockázatot hordoz a haskörfogat, a derékbőség növekedése, tehát az úgynevezett alma típusú (szakszóval abdominális vagy android) elhízás, mint a csípőre, combra történő, körte típusú (ginoid). Leegyszerűsítve a magyarázat, hogy a hasi zsírsejtek működése különbözik a test más részében felhalmozódó zsírszövetekétől. A hasi zsírmennyiség egy jelentős része ugyanis nem közvetlenül a bőr alatt rakódik le (úszógumi formájában), hanem a hasüregben (zsigeri vagy viszcerális zsírszövet), ott pedig nagyobb mértékben változtatja meg kóros irányba a szervezet anyagcseréjét.

Több kiló, több probléma

dr. Valtinyi Dorottya

dr. Valtinyi Dorottya

Ha már kialakult a rák, a túlsúly a gyógyítás szempontjából is gátló tényező. Amint arra dr. Valtinyi Dorottya, a fővárosi Szent Imre Egyetemi Oktatókórház onkológusa rámutat, nem véletlen, hogy 2012-ben az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság (ASCO) külön útmutatót adott ki kimondottan az elhízott emberek onkológiai kezelésének a sajátosságairól, nehézségeiről.

A túl magas testsúly gátolhatja a pontos diagnosztikát. A nagy zsírmennyiség például rontja az ultrahangképet, de gyengítheti a CT és az MRI felvételek minőségét is, ráadásul a test nagyobb kiterjedése miatt CT vizsgálat esetén a sugárterhelés is nagyobb. Az izotópos vizsgálatoknál a kontrasztanyagként beadott izotóp mennyiségét ugyan testsúly alapján határozzák meg, ám a maximális dózist nem léphetik túl: ha tehát a páciens súlya több kontrasztanyagot kívánna meg, de az a mennyiség a kockázatok miatt már nem beadható, ez esetben is romlani fog a képek minősége – ecseteli Valtinyi Dorottya.

Szintén diagnosztikai nehézség, hogy a beteg követése során a tumormarker értékeire is kevésbé lehet támaszkodni. Röviden ennek az a magyarázata, hogy a nagyobb testben több vér kering, így a daganat által kibocsátott, tumormarkerként figyelt anyagok mért koncentrációja alacsonyabb lesz, ezáltal később adhat okot gyanúra, mint a normál testalkatú pácienseknél.

Egy elhízott beteg operációja is mindig kockázatosabb. Egyrészt – a kísérőbetegségek nyomán is – nagyobb az aneszteziológiai, altatási kockázat, másrészt a műtét is nehezebb. A sebész számára technikai nehézséget okozhat a nagy tömegű zsírszövet jelenléte, operáció után pedig a sebgyógyulás is lassabb lehet – ezt tetézi, hogy a többletsúly miatti megterhelés a műtét utáni mozgást, lábadozást is nehezebbé teszi. Sugárterápiában a zsírszövetek nagy aránya azért okoz nehézséget, mert két kezelés között nagyobb lehet a besugározandó célterület elmozdulása, ezáltal folyamatos kontroll nélkül a hatásosság alacsonyabb, a mellékhatások mértéke nagyobb lehet.

A gyógyszeres kezelésben is általában hátrányban vannak az elhízott betegek. Az új hatóanyagok klinikai vizsgálatába – amikor a rutin alkalmazás előtt akár évekkel korábban hozzájuthatnak a betegek új készítményekhez – ritkán vonnak be elhízott betegeket, egyrészt a nagy valószínűséggel fennálló kísérőbetegségeik, másrészt a gyógyszer hasznosulásának nehézségei miatt. Ha ugyanis túl nagy a zsírszövetek aránya a szervezetben, s a májban is zsír halmozódik fel, az rontja a máj lebontóképességét és a kóros anyagcsere megváltoztatja a gyógyszer hatóanyagának optimális átalakulását, eloszlását.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy egyes betegségtípusok előrehaladott eseteiben előfordult az, hogy a túlsúlyos betegeknek voltak jobbak az életkilátásaik, mivel energiaraktáraik hosszabb ideig rendelkezésre álltak. Összességében és a betegek többsége számára azonban sokkal több hátrány származik az elhízásból, mint előny.

Árt a túlsúly, de tilos koplalni!

Az elhízás miatti többletkockázatok nem jelentik azt, hogy a túlsúlyos daganatos betegeknek azonnal koplalniuk kellene vagy szélsőséges megvonáson alapuló diétába szabadna fogni. Az onkológiai kezelések idején fokozott a legyengülés kockázata: maga a tumoros folyamat és annak kezelése is beindíthat kóros fogyást. A betegség vagy a mellékhatások, netán az evésképtelenség miatti súlyvesztés nem tekinthető egészségesnek, mivel ekkor az izmok is gyengülnek, s ez a mozgatóizmokat éppúgy sorvasztja, mint a légzőizmokat vagy a szívizmot.

Dietetikussal, gyógytornásszal egyeztetve kell kialakítani azt az étrendet, amely hozzájárulhat az egészségesebb testsúly eléréséhez, ám közben elegendő fehérjével és vitaminnal látja el a szervezetet. Nem utolsó sorban pedig olyan módszert kell kiválasztani, amit a beteg is magáénak érez, komolyan felvállal, amiben a megszorítások ellenére is örömét tudja lelni. Csak ezáltal biztosítható, hogy az életmódváltást ne kínlódásként élje meg valaki, s ne adja fel rövid idő elteltével.

Ki számít túlsúlyosnak?

A normál testsúlyt leggyakrabban a testmagasság függvényében értékelik. A legelterjedtebb mérőszám az úgynevezett BMI (body mass, azaz testtömeg index). A testsúly kilogrammonkénti értékét el kell osztani a magasság méterben megadott értékének a négyzetével. Egy 90 kilogrammos, 170 centiméter magas ember BMI értéke tehát 90/(1,7×1,7) = 31,14. Ezzel az illető már mérsékelten elhízottnak számít. A beosztás alultápláltnak tekinti a 18,5 érték alatti szintet, normál testsúlynak a 18,5-25,0 közötti érték számít. (Ez elég nagy mozgástér, hiszen maradva a 170 centiméteres magasságnál, az ahhoz tartozó testsúly 53 és 73 kilogramm között elfogadható.) 25-30-as érték között túlsúlyról beszélhetünk, majd az elhízás 30-35 között mérsékelt, 35-40 között súlyos, 40-es BMI érték felett (170 centire vetítve 115 kilogrammtól) extrém mértékű. Az elhízás megítélése persze ennél összetettebb, fontos a testzsír aránya is, valamint a zsírlerakódások elhelyezkedése.

Forrs: Rákgyógyítás


Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.