A váltakozó böjtölések előnyei 1. rész

Michael Mosleyt felkérték arra, hogy készítsen egy dokumentumfilmet, amelyben magán próbálja ki, hogy mi történik, ha a rendes táplálkozási napok közé beiktat böjt napokat.

“A böjtölésről mindig azt feltételeztem, hogy kellemetlen dolog, és korántsem látni, hogy milyen haszna lehet hosszabb távon. Így amikor felkértek arra, hogy készítsek dokumentumfilmet, amelyben magamon próbálom ki, hogy mi történik, ha nem eszem, nem nagyon örültem. Biztosra vettem ugyanis, hogy nem lesz benne sok örömöm” – Michael Mosley, a BBC tudományos szakírója ezzel az önvallomással vezette be a váltakozó, a rendes táplálkozási napok közé beiktatott, de megfelelően ellenőrzött koplalással járó előnyöket ismertető írását a brit média portálján. Mint elárulta, végül azért szánta rá magát a kísérletre, mert a szerkesztő biztosította, hogy új tudományról van szó, amelynek eredményeit saját testén is megtapasztalhatja majd.

“Nem elég erős az akaratom ahhoz, hogy hosszabb időn át képes legyek böjtölni, de rendkívül érdekelt az, hogy miért hosszabbíthatja meg az életet, ha kevesebbet eszünk. Kiváltképpen azért izgatott, mert a tudósok szerint az előnyök fájdalom vagy kínlódás nélkül is elérhetők” – fejtette ki személyes indokait a szakíró.

lebojt_meregtelenites

Önmagában nem elegendő, ha kevesebbet eszünk

Azt, hogy miként öregszünk, az ember génjei határozzák meg, és ezzel kapcsolatban nem sokat lehet tenni. A kalóriakorlátozás – a jó, de nem bőséges étkezés – egyike annak a néhány dolognak, amelyről kitűnt, hogy növelheti a várható élettartamot, legalábbis az állatoknál.

Az már 1930 óta ismert, hogy például az egerek jóval tovább élnek, ha kalóriában szegény, de tápláló anyagokban gazdag étrendre fogják őket. Mind több bizonyíték van arra is, hogy ez a majmokra is érvényes lehet.

Az élettartam megnyújtásának világrekordját az emlősök körében az az “új típusú” egér tartja, amelynek élettartama akár 40 százalékkal is kitolódhat – ez az ember esetében 120 évnek vagy még többnek felelne meg.

Ezt génmódosítással érték el úgy, hogy az egér teste igen keveset termel az IGF-1 növekedési hormonból, amelynek magas szintje felgyorsítja az öregedést, illetve előmozdítja az öregedéshez kapcsolódó betegségekre való hajlamot, viszont alacsony szintje kímélő hatású a szervezetre.

Hasonló, de természetes genetikus mutációt mutattak ki az embernél a Laron-szindróma esetében. Ez egy nagyon ritka tünetegyüttes, amely világszerte 350-nél kevesebb személyt érint. Az, hogy testük igen kevés IGF-hormont termel, azzal jár, hogy alacsony termetűek, de úgy tűnik, egyben meg is védi őket az öregek között gyakori betegségnek számító járó ráktól és cukorbetegségtől.

Az IGF-1 hormon – egy inzulinhoz hasonló növekedési tényező – egyike a testet mozgásban tartó ösztönzőknek, mivel a sejteket reprodukálásra bírja. Ez nagyszerű dolog mindaddig, amíg az ember nő, de kevésbé előnyös az élet későbbi szakaszában.

Mára kimutatták, hogy az IGF-1 szintjét csökkenteni lehet az étrend megváltoztatásával. A kalóriakorlátozással kapcsolatos tanulmányok szerint hasznos ugyan, ha kevesebbet eszünk, de önmagában nem elegendő. A kalóriabevitellel együtt a fehérjebevitelt is mérsékelni kell – de nem teljesen, az ugyanis nagyon rossz ötlet lenne. Be kell tartani viszont az orvosi utasításokat, holott éppen ez az, amit a legtöbb ember figyelmen kívül hagy.

Cikkünk a második részben folytatódik! Nézz vissza hozzánk!

Forrás: https://napidoktor.hu/index


Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.