A tükrünk mindig görbe – testkép és testsúly

A nők testképét inkább mások véleménye alakítja, mint a testsúlyuk.

A nők saját testükről kialakított képe csak indirekt kapcsolatban áll a testtömeg-indexükkel (BMI), mely a testmagasság függvényében általánosságban állapítja meg az egészséges testsúlyt. A legnagyobb hatást az gyakorolja a nőkre, ahogyan a számukra fontos emberek szerintük róluk vélekednek. Más szóval minél inkább képes egy nő a saját belső történéseire koncentrálni ahelyett, hogy mások véleményét venné figyelembe, annál elégedettebb lesz a kinézetével. Minél jobban szereti a saját testét, annál inkább az ösztöneire hallgat az étkezés szempontjából. Az éhség fizikai érzésére fog reagálni, semmint az érzelmeire vagy az étel puszta jelenlétére.

"Azok a nők, akik inkább a testük belső történéseire figyelnek, és kevésbé érdekli őket mások véleménye, azoknak egészségesebb és pozitívabb a testképük, és inkább a testük igényei szerint táplálkoznak, nem pedig azt nézik, a társadalom mit vár el.” – mondta el Tracy Tylka, az Ohioi Állami Egyetem pszichológus adjunktusa, a tanulmány szerzője. Más tanulmányok már kimutatták, hogy nagyjából a nők fele elégedett a testével. Ez a tanulmány azt hivatott megvizsgálni, hogy miként jutnak el erre a szintre, hogyan kerülik el a pozitív gondolkodást aláaknázó csapdákat. Végső soron mindez a tiszteletről szól. Az a nő, aki rendesen bánik a saját testével – megfelelően táplálja, szűrővizsgálatokra jár és edz – annak először is szeretnie kell saját magát.

"A saját testünk elfogadását az határozza meg, hogy másoknak tetszik-e a környezetünkben. Nem a testsúly számít, hanem, hogy másoknak tetszünk-e. Ebből az derül ki, hogy nem szabadna annyit ítélkezni és a súllyal foglalkozni.” – mondta Tylka, aki a kutatást az egyetem egyik korábban végzett hallgatójával, Casey Agustus-Horváthtal együtt végezte el. Munkájuk a Journal of Counseling Psychology című folyóirat legfrissebb számában jelent meg.

Tylka alkotta meg az elfogadási modellt, mely irányelvként szolgálhat más kutatók és orvosok számára azokról a tényezőkről, melyek befolyásolják a nők saját testükről alkotott véleményét. Először főiskolás korú nők bevonásával készítette el a modellt, majd kiterjesztette azt a 18-65 éves korosztályra is. A kikérdezett nőket 3 csoportra osztotta korosztályonként: felnövő nők: 18-25 évig, fiatal felnőtt nők: 26-39 évig, középkorú nők 40-65 évig. Összesen 801 nő vett részt a tanulmányban. Kikérdezték őket arról, hogy mennyi társas támogatást kapnak a különböző kapcsolataikból; mennyire érzik azt, hogy a hogy a hozzájuk közel állók, a társadalom és a média elfogadják az ő testalkatukat; miként éreznek a saját testükkel kapcsolatban; több figyelmet szentelnek-e a testük működésének, mint a megjelenésüknek; ösztönszerűen táplálkoznak-e.

A testkép értékeléséhez és az ösztönös táplálkozáshoz vezető út nagyjából hasonló az összes korosztály körében. Azok a nők, akik úgy érzik, hogy szoros társas kapcsolataik vannak, hisznek abban, hogy a többiek elfogadják őket. Ezért ők kevesebbet aggodalmaskodnak a kinézetük miatt, inkább az érdekli őket, hogy a szervezetük rendben működjön, így elfogadják a testüket és egészségesebben táplálkoznak. Néhány különbség is mutatkozott azonban, különösen, mikor a BMI-indexet is bevonták tényezőként. A BMI-index önmagában nem függ össze közvetlenül azzal, ahogy a nők a saját testüket megítélik.

"Óriási felismerés, hogy a BMI és a test elfogadása közti kapcsolatot az szabályozza, hogy miként gondolkodunk mások velünk kapcsolatos véleményéről.” – mondta Tylka. „Tehát egy túlsúlyos nőnek is lehet pozitív testképe, ha nem érzékelik azt, hogy a számukra fontos személyek meg akarják őket változtatni, hanem elfogadják őket olyannak, amilyenek. Fordítva is igaz. Az alacsony BMI-indexszel rendelkező nők is lehetnek elégedetlenek a testükkel, ha azt érzik, hogy másoknak nem tetszik a külsejük, de nem a súlyuk miatt. Az egyik fontos klinikai javaslat, hogy fel kell világosítani a partnereket, családtagokat, barátok, és a médiát arról, hogy milyen fontos mások testének elfogadása, a kritikus szemléletmód és véleménynyilvánítás megszüntetése.”

A BMI befolyásolta a két idősebb korcsoport étkezési szokásait. A 26-65 éves, magasabb BMI-indexszel rendelkező korosztály tagjai általában nem az éhség-teltségérzés alapján táplálkozott. A fiatalabb nőknél nem mutatkozott kapcsolat a BMI-index és az ösztönös táplálkozás között. „Ez azt is jelentheti, hogy a súlyosabb emberek úgy érzik, a többiek nyomást gyakorolnak rájuk, hogy fogyjanak le, ezért fogyókúrázni kezdenek, nem hallgatnak többé az ösztöneikre. Idővel valószínűleg a túlsúlyos nők nem bíznak többé a testükben, beleértve az éhség és jóllakottság érzését is.”

A két idősebb korcsoportba tartozó nők jobban hajlottak arra, hogy azt higgyék, mások nem fogadják el őket, ha többet mutat a mérleg. Tylka szerint ez az eredmény azt mutatja, hogy a hízás a nők számára gyakran összefügg az öregedéssel. A 26-39 éves nők a testüket úgy fogadják el jobban, hogy inkább a működésére koncentrálnak, és nem a külső megjelenésére. „Erről azt gondoljuk, hogy a fiatal felnőtt nők a gyermekvállalás korában vannak, és a gyermekszülést testük egyik teljesítményének tartják, akkor esélyesebb, hogy nem csak a kinézetük számít az elfogadás folyamatában. Ha ez az időszak elmúlik, az önértékelésük már kevésbé pozitív.” – mondta Tylka.

A család és a barátok fogyókúrát támogató hozzáállása gyakran a visszájára sül el, mert inkább a kalóriatáblázatok alapján állítják össze az étrendjüket, és nem a test valós szükségleteinek megfelelően. „Aki kiiktatja az éhség és jóllakottság érzésének kontrolláló hatását, ráadásul még másoktól is negatív visszajelzéseket kap, akkor az érzelmei veszik át az irányítást. Aki érzelmi alapon eszik, az több táplálékot vesz magához, és még jobban hízásnak indul. Hozzá kell tenni azért, hogy a hozzáállásunkat mi irányítjuk. Nem azt akarjuk mondani, hogy csak az számít, mások elfogadják-e a kinézetünket. A véleményüknek azonban van hatása. Az egész társadalomnak fel kellene hagynia a külső és súly alapján történő ítélkezéssel.”

Forrás: