A demens betegek étkezése

Mindnyájunk számára elengedhetetlen az egészséges táplálkozás. A családdal, barátokkal történő közös étkezés rendszert visz a napba, és úgy az étel is jobban ízlik.

Ezzel szemben a demens betegnél az étkezés frusztráció és stressz forrása lehet. Gondviselőként oda kell figyelnünk, hogy a beteg kiegyensúlyozottan táplálkozzon, elég folyadékot fogyasszon, ugyanakkor azonban a táplálkozás kellemes időtöltés legyen a számára.

Az étkezési szokások változnak az élet során. Ha megfigyeljük a beteg étkezési szokásait, könnyebben felismerhetjük a változásokat, pl. ha nem akar enni. Az alábbi információk segíthetnek abban, hogy élvezetes legyen a táplálkozás.

A beteggel kapcsolatban a következő dolgokról bizonyosodjunk meg:

  • Vannak-e sebek a szájában? Nem szárad-e a szája? Megfelelő a fogpótlása, nem kopottak vagy hiányosak a fogai?
  • Szed-e olyan gyógyszert, ami rontja az étvágyát?
  • Kialakult-e olyan betegség, amely rontja az étvágyát (pl. szívbetegség, cukorbetegség, szorulás vagy depresszió)?
  • Van-e esetleg valamilyen fertőzése?
  • Meg tudja-e különböztetni az ételt a tányértól vagy az asztaltól?
  • Tudatosul-e a betegben, hogy az ételt meg kell ennie?
  • Tudja-e, hogyan kell használni az evőeszközöket, fűszereket, vagy problémát okoz a használatuk?
  • Nem ideges vagy nyugtalan?
  • Összezavarodik étkezés közben vagy utána?
  • Azért nem akarja megenni az ételt, mert nem érzi jól az ízeket, illatokat?

A körülményekkel kapcsolatban a következő kérdéseket tegyük fel:

  • Nem túl zajos a környezet? Nincs túl sok ember vagy zavaró tényező a közelben?
  • Nem túlzsúfolt az asztal?
  • A megvilágítás megfelelő?
  • Nem érzi úgy a beteg, hogy siettetik, vagy hogy a többiek türelmetlenek?

Fotó: 123rf.com

Mit tegyünk, ha a beteg kevesebbet eszik?

A demens beteg étvágytalanság vagy táplálkozási nehézségek miatt fogyhat. Próbáljuk ki az alábbi javaslatokat, ha a beteg fogyni kezd. Kérjük ki orvos, vagy dietetikus véleményét. Akár megtaláljuk a probléma tényleges okát, akár nem, a következő tanácsok segítségével könnyebbé, élvezhetőbbé válik az étkezés.

Környezet

  • Minimalizáljuk a zavaró tényezőket.
  • Biztosítsunk nyugodt környezetet, ne siettessük a beteget.
  • Csökkentsük a zajt, kerüljük a hirtelen mozdulatokat.
  • Biztosítsunk megfelelő megvilágítást.
  • Biztosítsuk az étel megfelelő hőmérsékletét.
  • Akkorra tegyük az étkezést, amikor a beteg nyugodt és éber.
  • Étkezzünk együtt.
  • Ne felejtsük el, hogy nem biztos, hogy a beteg emlékszik arra, mikor evett utoljára.

Az asztal

  • Csak a legszükségesebb evőeszközök, edények legyenek az asztalon. Egyszerre egyfajta ételt tegyünk a beteg elé.
  • Kerüljük az éles késeket.
  • Jól különüljön el az asztal és a tányér színe, és ne legyenek feltűnő mintájúak, mert az összezavarhatja a beteget.
  • Könnyen megfogható evőeszközöket és edényeket válasszunk.
  • Győződjünk meg arról, hogy a tányér biztosan áll az asztalon. Tegyünk csúszásgátló alátétet vagy vizes ruhát az edények alá.

Az étel

  • Amennyire lehet, vonjuk be a beteget az étel elkészítésébe.
  • Készítsünk olyan ételeket, amelyek kézbe fogva evőeszköz nélkül megehetők, de ugyanolyan ízűek és tápanyagtartalmúak, mint a hagyományos ételek.
  • Tápanyagdús élelmiszereket válasszunk, amelyek megihatók bögréből vagy pohárból. A betegek általában a betegség egészen késői fázisig képesek megfogni a bögrét, és tudnak abból inni.
  • A folyékony tápszerek akár egy egész étkezést is helyettesíthetnek. Konzultáljunk ezekről a kezelőorvossal.
  • Ne napi három nagy étkezést ütemezzünk be, hanem több kisebbet.
  • Színes ételeket válasszunk, mert az könnyen elválik a tányértól.
  • A kedvenc ételeit adjuk a betegnek. A finom, gusztusos ételek szép emlékeket idézhetnek.
  • Ha a rágás problémát okoz, pépesítsük az ételeket, vagy vágjuk könnyebben ehető falatokra. Puha ételeket válasszunk, pl. tojást, sajtot, és kerüljük az olyan kemény ételeket, mint a magvak vagy a nyers sárgarépa.
  • Ha fennáll a fulladás veszélye, vagy nehezen nyel a beteg, beszéljünk a kezelőorvossal. Tanuljuk meg a Heimlich-műfogást, ha eddig nem ismertük.
  • Ellenőrizzük, hogy nem túl meleg vagy túl hidege az étel.

Utasítások adása

  • Segítsük a beteget szavakkal vagy mozdulatokkal. Lehet, hogy tud minket utánozni.
  • Egyszerű, egylépéses utasításokat adjunk, és bontsuk azokat apró mozzanatokra.
  • Megnyugtató hangon beszéljünk.
  • Ha szükséges, irányítsuk a beteg mozdulatait.
  • Mondjuk meg a betegnek, hogy milyen ételt adunk neki.
  • Ne tegyünk megjegyzéseket ha kiszórja, kifolyatja az ételt, mert zavarba jöhet.
  • Ne siettessük.
  • Még ha ügyetlen is, akkor is bíztassuk arra, hogy egyedül egyen.
  • Ha nem akar enni, tartsunk szüneteket, és foglaljuk le más tevékenységekkel. Később esetleg ismét hajlandó lesz enni.
  • Ha nyugtalan, vagy nem tud ülve maradni, adjunk tápláló ételeket, amiket kézbe fogva is meg tud enni. Lehet, hogy nem tudjuk rávenni, hogy az egész étkezés alatt ülve maradjon.
  • Kerüljük a gyerekeknél használatos eszközöket, pl. az előkét. Próbálkozzunk köténnyel, főleg, ha a beteg egyébként is szokta viselni.

Fotó: 123rf.com

Mit tegyünk a túlevés ellen?

  • Előfordulhat, hogy javul a beteg étvágya, ilyenkor elkezd hízni. Ez általában csak átmeneti, de fontos, hogy tudjuk, mi az oka, és hogy idejében lépéseket tegyünk a további súlygyarapodás megelőzése érdekében.
  • Előfordulhat, hogy azért eszik, mert unatkozik, ezért lehetőség szerint foglaljuk le.
  • Lehet, hogy bizonyos ételeket, nasikat szeret. Tegyünk elérhető helyre egészséges nassolnivalókat, pl. gyümölcsöket.
  • Száj hiperaktivitás: A demencia egyes formáiban előfordul, hogy a beteg folyton valamit a szájába vesz, ami szintén túlevéshez vezethet.

 

Néha nehéz felismerni a problémát, pláne, ha a beteg nem tudja azokat elmondani. Gondviselőjeként észben kell tartanunk, hogy nem szándékosan okoz problémát, a változások a betegségéből adódnak. Talán szívesebben eszik, ha bizonyos rituálékkal kötjük össze az étkezést. Ekkor önállóbbnak fogja érezni magát, és élvezni fogja az evést. Lehetséges, hogy ami egyik nap hatékony módszer, a másik nap már nem az. Ne felejtsük el, mi minden tőlünk telhetőt megteszünk.

Forrás: Napidoktor.hu


Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.