Lehetünk a stressztől cukorbetegek?

Sok diabéteszes állítja meggyőződéssel: „A stressztől lettem cukorbeteg!” Legyen szó magánéleti vagy munkahelyi traumáról, számos esetben az érzelmi mélyponttal gyanúsan egybeesik időben a cukorbetegség kialakulása.

Pedig a cukorbetegség nem egyik pillanatról a másikra, és biztosan nem (csak) pszichés alapon alakul ki. A legkomolyabb rizikótényezők a genetikai hajlam, a 45 év feletti életkor, a mozgásszegény életmód, az elhízás, a helytelen táplálkozás, ezek fennállása esetén a rossz lelkiállapot már csak tovább ront a helyzeten.

A tartósan fennálló szorongás, stressz hatására fokozódhat az adrenalin és a kortizol hormonok kiválasztása, ezek tartósan magas szintje pedig növeli a vércukorszintet. Az emelkedett vércukorszint az ekkor még jól működő inzulinháztartás stimulálásával magas inzulinszintet eredményezhet, amely hosszabb idő alatt „tompíthatja”a sejtek inzulinérzékenységét. Az így kialakuló inzulinrezisztencia további súlygyarapodással járhat, és az ördögi kör következménye évek alatt akár 2-es típusú cukorbetegség lehet.

Mindenki eljuthat a gödör mélyére

A cukorbetegség – legyen szó frissen diagnosztizált vagy régóta fennálló esetről –  sokféle érzést válthat ki az érintettben és környezetében: aggodalom, félelem, frusztráció, búskomorság.

Különösen jellemzők ezek az érzések a diabétesszel először szembesülők esetében, egyfajta természetes reakcióként az élethosszig tartó, életmódváltást, gyógyszerszedést igénylő, szövődményekkel fenyegető krónikus betegségre.

Amikor a betegség már hosszabb ideje fennáll, sok cukorbeteg arról számol be, hogy időnként – évente akár több alkalommal – elérkezik egyfajta mélypontra, elege lesz az odafigyelésből, az étrendi korlátozásokból, a vizsgálatokból.

Saját magunkért mi felelünk!

Ha valaki érzelmileg nem kiegyensúlyozott, akkor nehezebben veszi rá magát, hogy tartsa az étrendet, rendszeresen mozogjon, szedje a gyógyszereit, és a pihentető alvás sem mindig jön össze… Ilyenkor sajnos a vércukorszint is felkúszhat, a rossz értékek tovább rontják a hangulatot. A stressz leküzdésére különösen rossz válasz a túlzott alkoholfogyasztás, a dohányzás, hiszen ezek növelhetik a szövődmények kockázatát. A gyógyszerek rendszertelen szedésével, elhagyásával sajnos nem a betegség szűnik meg, csak az esélyek csökkennek egy, az egészségesekéhez hasonló életminőség megtartására.

Fotó: 123rf.com

 

Nem szégyen segítséget kérni

Ezt a negatív spirált mindenáron el kell kerülni. Rossz érzéseinkkel nem kell egyedül megbirkóznunk, beszéljünk róla családunknak, barátainknak! Ha a közvetlen környezetünkben nem találunk értő fülekre, keressük a szinte minden környéken elérhető cukorbeteg klubokat, civil szervezeteket, látogassuk a klubrendezvényeket, ahol sorstársakkal tudjuk megbeszélni a minket gyötrő kérdéseket. Ha az utazás, otthonról kimozdulás problémás, akár online is

bekapcsolódhatunk a betegtársakat tömörítő csoportok, fórumok beszélgetéseibe. Kezelőorvosunknak is jelezzük a következő orvosi kontrollon, hogy nehezebben megy az állapotunk menedzselése! Ő is segíthet tanácsokkal, információs anyagokkal, bevonhat más szakembereket is.

Szélsőséges szigor helyett arany középút az étkezésben

Sokszor tapasztalom cukorbetegek, diétázók körében, hogy egy ideig – hetekig, hónapokig – elképesztően fegyelmezetten követik az életmódbeli-étrendi előírásokat, a nem ajánlott élelmiszereket görcsösen, mindenáron kerülik. Aztán egyszer csak betelik a pohár… és akkor bűntudattal vagy anélkül, de össze-vissza esznek a cukros, finomított szénhidrátban gazdag, magas glikémiás indexű élelmiszerekből.

Pedig nem kell az étrenden stresszelni! Ha nagyon elegünk van a megszorításokból, akkor időnként egy-egy kevésbé ajánlott fogás beleférhet, de ne dobjuk a gyeplőt a lovak közé!

Nézzünk két konkrét példát:

„A cukorbeteg, fogyókúrázó nem ehet rizst, krumplit.” Miért is ne ehetne? A nagy adag főtt vagy párolt fehér rizs, a fél tányért beborító burgonyapüré nem jó választás, de egy rizses saláta vagy vegyes – burgonyát is tartalmazó – grillezett zöldségtál nyugodtan beiktatható.

„A cukorbeteg nem ehet cukrot.” Persze, sokat nem, de ha okosan állítjuk össze étrendünket, akkor beleférhet nyaraláskor egy-egy gombóc fagyi vagy nassolnivalóként egy-két kocka magas kakaótartalmú étcsokoládé.

Ezekkel a mindennapi apró étkezési trükkökkel is csökkenthetjük a szükségtelen korlátozások és a bűntudat okozta szorongást.

Összefoglalásul következzen néhány tipp a cukorbetegséggel gyakrabban együtt járó stressz csökkentésére.

Tippek a stressz csökkentésére

  • Bízni kell a szakorvos által előírt kezelésben, és rendesen szedni kell a gyógyszereket, járni kell a javasolt kontrollokra. Ha mindent megteszünk a betegségünk szinten tartása érdekében, akkor kevesebb okunk lesz a szorongásra.
  • Figyelni kell az étrendre, érdemes arra gondolni, hogy a cukorbeteg étrend az egészségesek számára is ideális kiegyensúlyozott, változatos táplálkozást jelent.
  • El kell kezdeni mozogni! A fizikai állapothoz, erőnléthez illő, örömet okozó rendszeres mozgást kell beiktatni. Nem jó stratégia a mozgás kapcsán a „hétfőn kezdem”, vagy a „majd az ünnepek után”. Egy kiadós séta, kerékpározás, társastánc vagy a kertészkedés is segít a szénhidrát-anyagcsere felpörgetésében, és még a kedvünk is jobb lesz tőle.
  • Ne féljünk beszélni a problémáinkról, szorongásainkról! A kezelőorvosunk, diabétesz edukátorunk, a családtagok, barátok segíthetnek a bennünket nyomasztó lelki terheket csökkenteni – sokszor már a „kibeszélés” is segíthet a stressz leküzdésében.
  • A cukorbeteg klubokhoz csatlakozással egy csapásra megértő, hasonló kihívásokat megélő társaságot találunk, és egyúttal érdekes, változatos programokba is bekapcsolódhatunk.

Forrs: gyorgytea.hu


Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.