Tartalmas szabadidő – álom, vagy valóság

„Arra jut időnk, amire akarjuk”- közhelynek számító mondat, azonban igaz. A szabad, boldog, tartalmas életre mindenki vágyik. Hajlandó érte áldozatokra is, és gyakran még sem érzi a megvalósulását. Mit csinálok rosszul? – merül fel a kérdés. Legtöbbször a tudatosság hiányából fakadnak a hibák.

Az otthon az embert védő zárt tér. Személyiségének, életmódjának tükörképe, titkainak, tárgyainak őrzője. A magánélet színtere, amit bizonyos korlátok között, mindenki maga alakíthat olyanná, amilyenné szeretné. Azonban, ezt a személyes területünket nap mint nap elönti az ellenőrizetlen információ áradat, vele együtt a több mint elég felkínált választási lehetőség.

Családunk élete a stressz, a határidők, a megoldhatatlan problémák szorításában vergődik. A valamikor megfogalmazott elvárások, az álmok, a tartalmas szabadidő igénye már-már elérhetetlennek tűnik. Jó hír, van megoldás. Következetes tervező munkával kiegyensúlyozott, békés életet teremthetünk.

egeszseges csalad

Tervek és a család

Tudatosítsuk magunkban, gyermekünk nem kis felnőtt. Állandóan változó, fejlődésben levő és élő egyén. Az egyes életkori szakaszokra jellemző igényekkel rendelkező, az újra és a világ történéseire fejlettségének megfelelően nyitott – a belső énjüket megismerni vágyó gyerekekről beszélünk.

A rájuk erőltetett rengeteg elfoglaltság teljesítése közben megfosztjuk őket attól, hogy saját tempójukban éljék az életüket, játszva gyűjtsenek tapasztalatokat, megértsék azt, és a sikerélményt átélve a következő szintre lépjenek. Ennek hiányában idegesek, hisztisek, és velük együtt senki nem érzi jól magát a bőrében.

Az időhiány spirálja egyszer csak leránt bennünket. Ezért célszerű, hogy lassítsunk. Ismerjük meg a család minden tagjának kötelező elfoglaltságát. Készítsünk napirendet, amely családi életünk kerete lesz, és amelyhez minden körülmények között ragaszkodunk. A napi rutinfeladatokat egyenlően osszuk szét.

Az élet számtalanszor átírja majd a táncrendünket, de az alappillérek – a reggeli indulás, a délutáni elfoglaltságok, a játék, a tanulás, az étkezések, a fürdés, gyerekek lefekvése az esti mese jó esetben követik a terveinket. Ha elég elszántak vagyunk, és hetente egy-két estére száműzzük életünkből a kommunikációs eszközöket, kell, hogy jusson időnk egymásra, olvasásra, zenehallgatásra, de személyes álmaink megvalósítására is.

csalad_foz

Néhány héten belül tapasztalhatjuk, kiegyensúlyozottabbak leszünk, türelmesebbek a gyerekekkel. Képesek leszünk rá, hogy beleéljük magunkat gyermekünk világába, és a korábban idegesítő „mi ez, miért, hogyan” kérdésekre válaszolva beszélgetünk gyermekeinkkel. Jobban megismerjük gondolkodásukat, vágyaikat, terelgethetjük érdeklődésüket.

Alapszabály, ne siettessük a történéseket. Éljük át a pillanat csodáit. Várjuk meg, amíg az igény jelentkezik gyermekünk részéről, csak akkor adjunk új játékot, könyvet a kezükbe, vigyük el programokra. A rendszeresség, lehetővé teszi az okos időbeosztást, így a szabadidő tényleg felszabadító lesz.

Hogyan kezdjünk hozzá?

„Ez mind nagyon szép, de mégis hogy kezdjek neki az átalakításnak?” Vegyünk elő egy papírt, ceruzát. Gondolatban hosszában felezzük meg a papírt. Az egyik oldalra írjuk fel egy napunk tevékenységeit, mellé a ráfordított időszükségleteket. Adjuk össze a perceket (sok esetben ez már, sokkoló lehet, de ne futamodjunk meg.) Ezt követően, a másik oldalra vezessük át a tevékenységeket úgy, hogy szervezzük az időt, esetenként csupán egyes tevékenységek sorrendjét felcserélve, már kedvezőbb lesz a kép. Az oszlop végén kiszámolt el, kevesebb lesz a kiindulási helyzetnél.

És aki még mindig hitetlenkedik a jobb időbeosztás lehetőségében, annak egy személyes példával szolgálok. Gyermekeim születése között viszonylag hosszabb idő telt el. Az idősebbik már óvodába járt, amikor a kisebbel otthon voltam. Napközben a megszokott mederben folyt az élet, ami estére rémálommá változott. A vacsora, a fürdetések, a nagyobbik részéről egyre erősödő féltékenykedés már-már kezelhetetlenné vált.

Amikor jött a mentő ötlet. Egy gyermeknek a legfontosabb az életében a következetességből és rendszerességből adódó biztonság megteremtése. Végül is, gondoltam, mind egy mikor fürdetem, töltök vele meghitt perceket. Miért ne tehetném ezt az este helyett délben? Így az esti fürdetést áttettem az ebéd elé.

Kényelmesen, ahogy növekedett, egyre több játékkal telt az idő. Az ebéd elfogyasztását követően, a délutáni alvás is pihentető volt, rengeteg szabadidőt engedve részemre. Az esti „műsor” megszűnt, az oviból hazatérő lányommal, később a két gyerekkel több és tartalmasabb időt töltöttünk, az estéink visszatértek a megszokott kerékvágásba.

Forrás: Napidoktor.hu


Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.