Nem a szingliség a legrosszabb, ami történhet veled

Van úgy, hogy évekig észre sem veszed, hogy mérgező párkapcsolatban élsz. Lassan érzed a fojtást, elfogy a levegőd, az erőd. Nem élvezed az életed, csak élsz…

Teszed a dolgod, fizeted a számlákat, becsületesen neveled a gyermeked. Egyszer eljön az idő, mikor rájössz, nem veled van a hiba, nem is mindig a másikkal, hanem a kapcsolatoddal. Van úgy, hogy két ember nem tudja boldoggá tenni egymást, mások az igények, más az érzelmi ingerszint.

Nem találod a helyed, nem vagy boldog. Párkapcsolatban élsz, még veszekedés sincs, de mégis hiányzik valami. Talán még magányos is vagy. Eleinte győzködöd magad, hessegeted el a negatív gondolataidat. Eljutsz arra a pontra, amikor határozottan tudod, hogy mást szeretnél, legalábbis nem ezt. Fordulópontra érkeztél, amikor váltani kellene, de nem lépsz. A legtöbb ember nem mer bevállalni egy új életet, mert fél, hogy ezek után csak rosszabb jöhet. Nem hiszik el, hogy újra jöhet egy új szerelem, vagy az új kapcsolat nem lesz tartós. Félnek az egyedülléttől, az újabb csalódástól, inkább választják a poshadt állóvizet, mert az biztos. Több a gyáva ember, mint aki tenni mer a saját boldogságáért. Valahol megértem őket, ha csak a saját helyzetemet nézem, még én sem azt kaptam eddig, amire vágytam. De ami elsőre nem indul jól, még nem biztos, hogy rosszul is végződik. Folyamatosan írjuk a saját könyvünket, pozitívan kell a jövőbe tekinteni. Egy vidám, életigenlő emberhez szívesebben kapcsolódnak mások is. Ha görcsölünk rajta, minden kis mozaik darabka egyszer a helyére kerül. Nem az a legrosszabb, ha egyedül élünk. Az, amikor nem, és nem vagyunk boldogok.

Én védőháló nélkül ugrottam. Kimenekültem egy olyan kapcsolatból, ami szép lassan megölt. Feladtam önmagamat, már nem azt néztem, hogy nekem mi a jó. Azt néztem, hogy mi neki. Legyen mindennap sör, csoki, energiaital a hűtőben, legyen mindennap mit enni. Főztem, mostam, takarítottam, mint egy cseléd, cserébe annyit sem mondott, hogy köszönöm. Egy ölelést nem adott, annyit sem kérdezett, hogy milyen napod volt? Hazajött, annyit volt az érdeklődése felém, hogy van-e vacsora, majd leült a számítógép elé vagy tévézett. Évekig fel se tűnt, hogy ez így nem jó. Hosszú idő telik el, amíg kezded magad igazán kényelmetlenül érezni a saját otthonodban. Ilyenkor menni kell, ha maradsz csak a saját idődet vesztegeted. Nem hibáztatom őt, nyilván nem én voltam a megfelelő szellemi társ a számára. Beszélgetni akartam, ő játszani a konzolon. Közös szabadtéri programokra vágytam, ő lakásban való tévézésre. Az ő társa egy ugyanolyan a világra érdektelen személy, aki csak a számítógép és tévé világában él. Mi nem tudtuk egymást boldoggá tenni.

Amióta egyedül élek, észrevettem, hogy prioritásom első helyén, már ÉN állok. Azt nézem, hogy én mit szeretnék, mi tesz boldoggá. A magam igényeihez igazítom az életem, nem egy másik emberéhez. Magamat szeretem, tisztelem és pontosan meg tudom fogalmazni a társsal szembeni igényeimet. Ez egy hosszú tanulási folyamat, e nélkül aligha fejlődhet a személyiségünk. Sose szabad feladni önmagadat, ne hagyd, hogy a másik uralkodjon rajtad. Az érzelmi zsarolásoknak sosem szabad felülni, ne hidd, hogy nem szereted eléggé, ha saját magaddal is törődsz. Intő jel, ha már az elején arra kényszerítenek, hogy szorítsd magad korlátok közé. Ilyenkor, azonnal menekülj!

Szeretettel: Nagy Orsolya

Forrás: https://napidoktor.hu/index