Pikkelysömörrel sem kell tovább bújkálni

A magyar társadalom körülbelül 1,5-2%-át érintő krónikus betegség, a pszoriázis, avagy ismertebb nevén a pikkelysömör gyógyítása új fejezethez érkezett a 2000-es évek közepén megjelent biológiai terápiának köszönhetően. Ez a korszerű kezelés a páciensek több mint 75%-ánál tünetmentességet eredményezhet, amely az életminőség nagymértékű javulásában is megnyilvánul. A betegséggel együtt járó, stigmatizáló bőrtünetek súlyos lelki terhet jelenthetnek, ezért a pikkelysömörben érintett személyek között emelkedhet a depresszió és az öngyilkossági kísérletek aránya.

A pikkelysömör egy krónikus, gyulladásos betegség, amely hazánkban hozzávetőleg 150.000-200.000 embert érint. A tünetek a test bármely részén jelentkezhetnek, leggyakrabban a hajas fejbőrön, a végtagok feszítő felszínén, térd, könyök tájékon és a körmökön. A bőrfelszínen megjelenő gyulladásos elváltozások erősen hámosodnak, ezzel van összefüggésben a pikkelyes megjelenés. A pikkelysömör jellemzően mindkét nem képviselőit hasonló arányban érintő élethosszig tartó megbetegedés, amely bármely életkorban kialakulhat. Nem fertőz, ugyanakkor az ebben szenvedők életében komoly nehézségeket okoz. Amennyiben a pikkelysömör kezelése nem történik meg időben, többféle társbetegség is kialakulhat, mint például a szív- és érrendszeri megbetegedések, cukorbetegség, ízületi gyulladások.

„Napjaink egyik jellegzetes problémája a külsőnkhöz kapcsolódó rengeteg gátlás, amely a torz példaképekből is fakad. A legtöbben úgy gondolják, hogy a megjelenésüket kell tökéletesíteni, mert ez az egyetlen út, ami hozzásegíti őket a jobb érvényesüléshez. A fókuszban a fiatalság és az ún. hibák elrejtése vagy megszüntetése áll. Ebből fakadóan bármilyen bőrbetegséggel küzdjön valaki, annak egyik következménye a testi kellemetlenségen túl biztosan az állapotából adódó lelki nehézség lesz. Azt éli meg, hogy éppen ott támadta meg a betegség, ahol legjobban látható, a bőrén, ami a külvilággal való érintkezés felülete. A legtöbb ember ráadásul őrzi magában azt a sztereotipiát, hogy a bőr betegségeihez a személyiségre is kiterjedő asszociációkat csatolnak mások, és ezért még nagyobb terhet élnek meg az érintettek. A gátlás, a szégyen és a biztosra vett elutasítás,  ami a tünetükhöz kapcsolódik, olyan szintű szorongássá fokozódhat, hogy az érintett teljesen elzárkózik a szociális helyzetektől, visszahúzódó életmódot él. Amikor nagyon negatívan élünk meg magunkon, magunkkal kapcsolatban valamit, az kifelé is hat: egyrészt el sem tudjuk képzelni, hogy azzal együtt is szerethetők vagyunk, másrészt emiatt nem engedünk senkit közel magunkhoz, nehogy meg kelljen élnünk az elutasítást.” – mondta el Almási Kitti, klinikai pszichológus.

A korszerű biológiai terápia alkalmazásával a betegek csaknem teljes életet élhetnek; nem kell tovább rejtőzködniük, szorongásuk oldódik, valamint csökkenhetnek ízületi fájdalmaik is. A biológiai terápia hazánkban kilenc bőrgyógyászati centrumban érhető el (Budapesten, Szegeden, Debrecenben, Pécsen, Kecskeméten, Kaposváron, Miskolcon, Szombathelyen, Veszprémben). Ezt a kezelést azon középsúlyos vagy súlyos pszoriázisban szenvedő betegek kaphatják, akiknél nem hatásos az ún. konzervatív szisztémás kezelés vagy nem tolerálják azt. A biológiai terápia szükségességét minden esetben a kezelőorvos dönti el.

„A pikkelysömör meghatározott genetikai háttérhez kötött, tehát az illető anélkül, hogy tudna róla, örökölhette a szüleitől, vagy benne alakult ki egy fogékonyság a betegségre. A bőrön megjelenő tünetek nagyon jellegzetesek; égő vörösek, akár viszkethetnek is. A megjelenési helyek is rendkívül jellemzőek; gyakran a térdeken, a könyökön, a hajas fejbőr szélső részén jelentkeznek. Létezik enyhe, középsúlyos és súlyos formája. Ha valakinél az érintett terület eléri a tíztenyérnyi vagy afölötti méretet, akkor az már középsúlyos pikkelysömörnek felel meg.” – tette hozzá Gáspár Krisztián, egyetemi adjunktus.

A pikkelysömör világszerte 120-180 millió ember mindennapjait nehezíti meg, és ez a szám évről-évre 1-2%-kal tovább nő. A súlyos betegek élettartama várhatóan 3-4 évvel rövidebb a betegségben nem szenvedő társaikénál, mindemellett a tünetek jelentősen befolyásolják életminőségüket és társas kapcsolataikat is.

Forrás: https://napidoktor.hu/index