Csak tudatos felkészüléssel maradhatunk a csúcson!

Orbán Csaba Kabóca, vak sportoló, 10 évvel ezelőtt kezdett futni, 3 évre rá pedig a londoni paralimpián 12. lett a maratoni távon – egy hirtelen beugró, látó kísérővel.

Hihetetlen eredményeit elképesztő adottságai mellett tudatos felkészülésének is köszönheti.

Fülöp Tiborral, a Sportorvosi Központ sportszakmai igazgatójával és Kabócával a kontrollált edzések előnyeiről beszélgettünk.

Repülőrajttal a profi szintig

Kabóca döbbenetes maratonista és ultrafutó karrierje azzal kezdődött, hogy – felesége unszolására – 54 perc alatt lefutott két Margitsziget kört, 10.6 km-t. Mondhatni, szórakozásképpen.
Senkinek nem ajánlom, hogy így vágjon bele az edzésbe. Igaz, én állóképesség szempontjából hozzászoktam a terheléshez, hiszen magashegyi túráztam, barlangásztam. Így a szervezetemet, az ízületeimet nem érte váratlanul a terhelés, bár magas pulzusszámon addig nem edzettem. Érdekes módon, nem éreztem rosszul magam, izomlázam sem volt, így mindennap kijártam. Ettől függetlenül, a villámcsapás-szerű kezdés megbosszulta magát, mert másfél hét múlva mindkét bokám nagyon elfáradt. Azonban még így is sikerült két hét futás után két órán belül futnom egy terep félmaratont. Másnaptól pedig már egy állóképességi mesteredzővel, Lőrincz Olivérrel dolgoztam, vagyis tulajdonképpen csak 2 hétig edzettem kontroll nélkül. Addig úgy képzeltem, hogy ha hétfőn nem elég jó az eredményem, mindössze annyit kell tennem, hogy kedden még gyorsabban futok. Így, amikor megkaptam az első edzői feladatot, majdnem sírtam, mert olyan lassan kellett futnom, ami szinte gyaloglás. 145-165 közti pulzusértéken kellett maradnom, ami azt jelentette, hogy állandóan fékeztem magam. Mára már 140-150 közt tartom a pulzusom és sokkal gyorsabban futok. Sokan nem hiszik el, hogy ennyit számít a szakszerűen vezetett edzés, de én ezt a saját bőrömön tapasztalom.  Lehet, hogy a kontroll nélküli edzéssel az ember hamarabb ér el eredményt, de ennek kockázata van. Egyrészt olyan traumát, sérülést szenvedhet el, ami után már nem tudja ezt produkálni, másrészt az így elért eredmény véges, tehát legjobb esetben is stagnál, de inkább visszaesik idővel az teljesítmény. Míg a kontrollált edzésnél lehet, hogy hosszabb a felszálló ág, de sokkal feljebb tornázható az eredmény.

port_futas

Új és még újabb kihívások

Orbán Csaba fejlődése álomszerű volt: 3 hónappal az első kilométerek után egy 49 km-es terepfutó versenyen 120 fős erős mezőnyben lett 5. helyezett. Újabb 3 hónap múlva egy 89 km-es terepfutás következett, ahol 15. helyen ért be.
Akkor még csak ennyit bírt a szervezetem – mondja tárgyilagosan. –  Abban az időben még 10 %-ot láttam, így kísérő nélkül futottam. Viszont mivel folyamatosan romlott a helyzet, ez visszavetett a terepfutásban. Ezért kezdtem el aszfalton futni, és elég hamar megnyertem a 100 km-es kisbéri versenyt látók közt. Közben arra is rájöttem, hogy a terep sokkal kíméletesebb az ízületekhez, mint az aszfalt. Ez utóbbira igazság szerint évekig kellene készülni, bár én 11 hónap után indultam az első ilyen versenyen.  Ugyanakkor azt mindenkinek tudnia kell, hogy az elégtelen felkészülés jó eséllyel eredményezhet fáradásos töréseket. Szerencsére én ezt megúsztam!
Ekkora Kabóca látása azonban már csak 5 %-nyi volt, tehát belekerülhetett a paralimpikonok közé. Londonba már így jutott el, a neki kicsit kevésnek számító maratoni távon. A paralimpia után újra következtek a leghosszabb távok, például az UltraBalaton. Kétszer futotta le a 210 km-t, és másodjára a mentális felkészülésnek hála, az előző 30 órás idejét letornázta 26 órára. Kabóca nemrégiben triatlonozni is kezdett, augusztusban pedig egy dupla Ironman versenyen búcsúzik a profi sporttól. Óriási eredményeiben nem csak a kiemelkedő képességek, de a profi felkészülés és az összehangolt edző-versenyző munka is jelentős szerepet játszik. Lehet utána csinálni!

terepfutás

Teljesítménydiagnosztikával könnyebb

A sportot éppen elkezdő, vagy akár már sportoló, de a teljesítményüket fokozni kívánó amatőröknek, sőt profiknak is hatalmas előrelépést jelenthet a teljesítménydiagnosztika. Ez a vizsgálatsorozat lényegében a terheléses vizsgálatok olyan fajtája, amely az orvosi (pl. kardiológiai) diagnosztikával ellentétben egészséges embereken nem azt vizsgálja, hogy a terhelésre hogyan reagálnak az egyes szervrendszerek (pl. a szív- és vérkeringési rendszer), hanem azt, hogy milyen teljesítményt nyújt az illető, ezt milyen állapotban produkálja, és melyek azok a tényezők, amelyek a még jobb teljesítmény elérésében hátráltatják.

  • A profi teljesítménydiagnosztika alapja a sportágspecifikus tesztprotokoll, eszközpark, kiértékelés és tanácsadás – hangsúlyozza Fülöp Tibor, a Sportorvosi Központ sportszakmai igazgatója, laborvezetője. – Az orvosi terheléses vizsgálatokkal szemben itt a legfontosabb cél, hogy az információk hasznosíthatóak legyenek a sportolói, illetve edzői gyakorlatban, és valós segítséget nyújtsanak az edzésmunka optimalizálásához. Segítségével kikerülhetők a kezdők hibái és fény derülhet mindarra, ami esetleg hátráltatja a jobb teljesítményt.

Forrás: Sportorvosi Központ