Boldizsár Zsuzsa porcelán Magyarországa 2012-01-25 Blog Megosztás: Tweet „A tervezés során a koncepcióm az volt, hogy a szuvenírjeim magyar nemzeti értékeket közvetítsék valamilyen módon.” Sikerült is megvalósítania Boldizsár Zsuzsinak, aki hagyományőrző designtálat alkotott. Gratulálok az ösztöndíjhoz és a kiállításhoz is! Mesélj nekem kérlek a kezdetekről! Hogyan és mikor lopta be magát a porcelántervezés az életedbe? Köszönöm szépen. Már egész fiatalon kialakult, hogy mi érdekel igazán. Középiskolai tanulmányaimat a Budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában kerámia szakon végeztem. Érettségi utána felvételiztem az Iparművészeti Egyetemre, (ma: Moholy Nagy Művészeti Egyetem) kerámia szakra. Amikor harmadikos lettem átjelentkeztem porcelán szakra, mivel számomra nagyobb kihívást jelentett a porcelán megismerése, megmunkálásának lehetősége. Mikor érted el az első szakmai sikereket, és melyek voltak ezek? A legkorábbi szakmai elismerésemnek a szakközépiskolai Zsolnay Vilmos tanulmányi verseny 1. díját tartom, melyet megosztva kaptam Szabó Edit osztálytársammal. Fontosnak tartom a diploma utáni éveimet is, amikor a Herendi Porcelánmanufaktúrában dolgoztam tervezőként. Legnagyobb sikeremnek azonban a 2010-ben elnyert Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíjat tartom. Ennek az eredményét láthatod most itt. Az ösztöndíj éve nagyon intenzív volt számomra, saját koncepciót építettem fel és úgy érzem, hogy ezt sikerült is végigvinnem az év során. Szerintem ez eddig a „legbefejezettebb”, legönállóbb munkám, erre vagyok a legbüszkébb. Gondolom porcelán táljaidat 100%-osan magadénak érzed. Igen, mert szabadon választott tervezői feladattal nyertem el az ösztöndíjat, a Hungarikum-porcelán szuvenírek c. programmal. Az eddigi szakmai feladataimhoz képest ez nagyobb szabadságot és kihívást is jelentett egyben. A tervezés során nem kellett alkalmazkodnom egy konkrét gyár vagy megrendelő által kívánt kötöttségekhez, szemlélethez, mert a tervezői feladatot, és a tervezési szempontokat saját magamnak „generáltam”. Tervezőként a kisebb, kötöttebb szakmai feladatokat is örömmel teljesítem. Azonban számomra most az jelenti a nagyobb kihívást, hogy a tervezésen és a kivitelezésen kívül, a termék bolti elhelyezését, csomagolását, reklámanyagait is én készítem el. Honnan jött az ötlet, hogy újraértelmezd a népi motívumokat? Mi volt a szándékod vele? Mindenképpen olyan tárgyat akartam létrehozni, ami életképes, piacképes. Vannak olyan tárgyaim is, amiket inkább művészeti galériában lehet árulni, ami egyedi kisszériás, kevésbé sorozatgyártható, és akkor ez érthető módon elég magas árkategória. De én olyan tervező szeretnék lenni, aki más piacra is képes termékeket tervezni. Otthon a műhelyemben nem lehet előállítani, és sorozatban gyártani egy 50 darabos étkészletet, mert ehhez kisüzemi vagy gyári körülmények kellenek. Gondolkodtam, hogy mi az, amit én otthon a műhelyemben meg tudok csinálni, esetleg kisszériában, vagy pár szár darabig le tudom gyártani, amihez ugye nem kell feltétlenül porcelángyár. Így jött az ötlet, hogy ajándéktárgyakat készítsek. Az emberek több alkalommal vásárolnak ajándékot, felmerült a kérdés, hogy mi lehet ez a konkrét alkalom? Így lett célcsoport a turistából és az ajándéktárgyból pedig szuvenír. Az első emléktárgy egy szögletes tálforma, de szeretném a kollekciót más tárgyakkal is bővíteni. A tervezés során a koncepcióm az volt, hogy a szuvenírjeim magyar nemzeti értékeket közvetítsék valamilyen módon. Amit létrehoztál, számomra a „hagyományőrző design-t” jelenti. Ki a pontos célközönség, kinek szántad a tálakat? Az idővel derül ki majd bizonyára, hogy valóban kik keresik. A tárgyakat a turistáknak szánom, azt nem tudom, hogy a külföldi turisták mennyire fognak beleszeretni egy magyar motívumba. A felhasznált motívumok nagy része, archaikus eredetű nem csak a magyar népművészetben van jelen, mint például a madár, a tulipán, életfa motívumok. Számos olyan mintarokonság figyelhető meg, amiket azt gondolom, még jól ki is lehetne használni. Van egy olyan érzésem, hogy a magyarok körében népszerűbbek lesznek ezek a tárgyak, legalábbis mélyebb érzéseket válthatnak ki belőlünk. Ki fog derülni hamarosan, hogy kinek adható el. Hogyan látod a külföldi piacot, megpróbálnád kint is népszerűsíteni, amit megalkottál? Nagyon szeretném kivinni igen. Az európai porcelán az előállítása miatt elég drága. A tradicionális manufakturális gyártási módok, a kézi munka miatt nem tud olcsóbb lenni. Magyarországon ezért kevesebben tudják talán megfizetni. A külföldön élő emberek és magyarok feltehetőleg többet tudnak költeni ajándékokra, ezért is szeretném megpróbálni. Ahogy már említetted, szuvenírnek szánod alapvetően a tálakat. Mit jelent számodra a szuvenír? Ez egy nagyon jó kérdés. Egy újfajta szuvenírt szerettem volna készíteni. Ha megnézzük a szuvenír piacot, ami olcsó és alkalmanként igénytelen kivitelezésben és tervezésben is, az attól még nagyon kelendő. Ezen szerettem volna változtatni, egy olyan szuvenírrel, ami tervezésében és kivitelezésben egyaránt igényes. Foglalkoztat az alacsonyabb árkategóriában kapható, de igényes, egyszerű gyártási körülmények között megvalósítható szuvenír termék tervezése is. Értem, de a terméked nem egy vásárfia. Ez így van, de én azt szeretném, hogy jó áron adhassam, és minél több érdeklődőhöz eljuthasson. Számomra a legfontosabb a minőségi munka által létrehozott ötletes termék megalkotása, ami elérhető áron van. Köszönöm az interjút, további nagyon sikeres alkotást kívánok! Forrás: