Okosabbá tesz a Mozart-effektus?

A terhes kismamáknak gyakran javasolják, hogy „hallgattassanak” születendő babájukkal klasszikus zenét, különösen Mozartot. De miért? Működik a Mozart-effektus?

Vajon miért ajánlják a kismamáknak, hogy születendő gyermekükkel hallgattassanak komolyzenét, különös tekintettel Wolfgang Amadeus Mozart műveire? Vajon a klasszikus muzsikának kitett gyermekek intelligensebbek lesznek társaiknál? A Mozart-effektus kifejezést először a híres Alfred A. Tomatis használta. Új módszerének keretein belül zene segítségével gyógyított különböző betegségeket.

Az ún. Tomatis-módszert (szenzoros stimuláció hang technika), a Mozart-hatás előfutáraként tartják számon. A kettő között az a különbség, hogy míg a Tomatis-módszert betegségek kezelésére használták, ehhez nem tartozott hozzá, hogy a zenének hatása van a páciens intelligenciájára – az intelligenciát növeli állítólag a Mozart-hatás. De valódi-e a Mozart-hatás?

Dr. Frances Rauscher pszichológus szavaival élve a Mozart-effektust a magasabb szintű agyműködés neurális modellje inspirálta. A Mozart-hatást vizsgáló tanulmányok többsége a celebralis cortex ún. Trion-modelljén alapult, melyet Xiaodan Leng fejlesztett ki. Kiderült, hogy Mozart zenéjének hallgatásával rövid távon fejlődést lehet elérni bizonyos típusú értelmi, térbeli-logikai (ún. spatio temporal reasoning) feladatoknál. Vagyis, akár pozitív hatással is lehet az értelmi fejlődésre, ha egy kisgyermekkel már idő előtt Mozart-zenéket hallgattatunk. Egyes kutatások azt állítják, hogy a Mozart-effektusnak messzemenőbb hatásai vannak, mint az, hogy „okosabb lesz a gyerek” – növeli az intelligenciát és a tér-idő érzékelést.

Rauschervizsgálódot előzör

Az első tudományos vizsgálat, mely a Mozart-hatással volt összefüggésben, a stimuláció agyi impulzusokra gyakorolt hatását vizsgálta, melyet változó hangjegyek okoztak. A kutatást Dr. Frances Rauscher végezte, 1993-ban, a kaliforniai Stanford egyetemen. A 36 résztvevő diákot három csoportra osztották: az elsőnek egy Mozart szonátát kellett hallgatnia, a másodiknak relaxációs zenét, a harmadiknak pedig a csendet, 10 percen keresztül.

Majd mindannyiukat megkérték egy IQ-teszt elvégzésére: gondolatban kellett kihajtogatniuk egy papírt, amely már többször át volt hajtva, majd el kellett vágniuk – kaptak 5 példát, hogyan nézhet ki a papír végleges formája. Kiderült, hogy a klasszikus zenét hallgatott diákok jobb megoldást adtak a kérdésre, átlagosan 8-9 ponttal szereztek többet, mint társaik, akik csak relaxációs zenét vagy csendet hallgattak. Félreértés ne essék, a növekedés a térbeli intelligenciában volt megfigyelhető, és nem az általános intelligenciában. A térbeli intelligenciára gyakorolt hatás 15 percig tartott.

A Mozart-effetust persze több tanulmány is vizsgálta az évek során, különböző sikerekkel. A főbb pontok, amelyeket érdemes kiemelni a tanulmányok kapcsán, hogy a Mozart-hatást főként felnőtt embereken vizsgálták (többnyire főiskolásokon). Az intelligencia növekedését többnyire csak a térbeli-logikai teljesítménnyel hozták kapcsolatba, az intelligenciában tapasztalt javulás pedig átmeneti ideig tartott. A Mozart-effektus jóval szembetűnőbb olyan embereknél, akiknek nincs közük a zenéhez, mint azoknál, akik zenészek (mivel utóbbiak agya másként értelmezi a zenei ingereket). A Mozart-effektus változó a különböző embereknél, és nyilván nemcsak Mozart műveivel érhető el. A kutatók szerint minden zene, amely hasonló a Mozart szonátákhoz, előmozdíthatja a Mozart-effektust.

Mozart-zenéjétől okosabb leszel?

Dr. Rauscher ugyanakkor rámutatott, hogy a Mozart-hatást a média felfújta, azt állítva, hogy a „Mozart-zenétől okosabb leszel” – mindez nem meglepő, hiszen a médiára az jellemző, hogy a bolhából is elefántot csinál. Néhány „tudományos jelentés”még azelőtt nyilvánosságra került, hogy a kutatók megjelentették volna. Az első hivatalos jelentést megelőzően már olyan, a Mozart-hatással összefüggő játékok kerültek piacra, amelyeket – köszönhetően aztán a Mozart-hatás publikálásának -, tömegesen vettek az emberek.  Ismert személyiségek, mint például Don Campbell (aki azt állította, agydaganatát zenével gyógyította meg) szintén nagyot profitáltak a Mozart-effekusból.

A túlzó jelentések azonban sok tévhitet szültek a Mozart-hatással kapcsolatban. Néhány sajnos igen népszerű. Egyike ezeknek – ami a leginkább elterjedt -, hogy a klasszikus zene hallgatása okosabbá tesz és javítja a kognitív tanulást. Számos állítás a Mozart-effektussal kapcsolatban nem bizonyítható tudományosan. Persze, ez nem jelenti azt, hogy a klasszikus zene vagy bármilyen típusú zene ne lenne jó hatással az emberre. Ismert, hogy a zene nyugtat, motivál, inspirál, és segít abban is, hogy felülkerekedjünk a depresszión. Ismertek olyan történetek is, miszerint a kómába esett páciensek magukhoz tértek, mert zene szólt a szobájukban. A zeneterápia elfogadott kezelési módszer.

A klasszikus zene, különösen Mozart zenéje, javítja a térbeli-logikai érzékelést átmenetileg, de általánosságban a Mozart-hatás nem tesz okosabbá. A kutatások szerint azonban azért látható intelligencia-növekedés és IQ-javulás a zeneileg képzett gyerekeknél.  Tapasztalható jobb érvelési- és elemző képesség, jobb memória- és magatartás, tudatosság azoknál a csemetéknél, akik hallgattak ilyen zenét, mert zenei képzettséget fejlesztő iskolába jártak, azokkal szemben, akik nem foglalkoztak zenével. Ez tulajdonképpen tényleg azt jelenti, hogy a zeneileg képzett gyerekek profitálhatnak a Mozart-hatás előnyeiből hosszútávon.

De mi a helyzet a babákkal?

Hogy okosabbá teszi-e a még meg nem született kicsiket a klasszikus zene, az vitatott kérdés. Nem sokkal a Mozart-hatás publikálását követően volt egy igen nagy nyilvános reakció erre: Zell Miller, Georgia állam kormányzója 1998-ban szorgalmazta, hogy minden, ebben az államban született csecsemőnek ajándékozzanak klasszikus zenei CD-t. Valóban, a klasszikus zene megnyugtatja a babákat, de hatása nagyjából azonos azzal, amikor az édesanyjuk beszél hozzájuk.

A Pediatrics szaklapban megjelent egyik tanulmány azt is megemlítette, hogy a klasszikus zene koraszülött csecsemőknél csökkentette az ún. nyugalmi energiafelhasználást (resting energy expenditure – REE), és hozzásegítette őket a testsúly növekedéséhez.

Tehát, összességében elmondható, hogy ha nem is feltétlenül szükséges, ártani biztosan nem árt, ha klasszikus zenét hallgattatunk a még meg nem született, illetve a még csecsemő gyermekkel. Fontos azonban tudni: túl hangosan ne hallgassuk a zenét, és ne tartsuk közel a készüléket a pocakhoz, mert az már sértheti a baba fülét, esetleg a dobhártyát is megsértheti a fejlődés folyamatában.

Forrás: