Mesterséges anyaméh: utópia vagy valóság?

Vajon létezik, hogy a jövőben édesanyjuk testén kívül is kifejlődhetnek magzatok? Néhány kutató azt állítja, hogy pár évtizeden belül megvalósíthatóvá válik a mesterséges anyaméh.

Hung-Ching Liu fejébe két éve ütött szöget az a gondolat, hogy a magzatok édesanyjuk testén kívül is kifejlődhetnek. Liu, aki a manhattani Cornell Egyetem reproduktív endokrin laboratóriumának a kutatója, majdnemhogy véletlenül vált a nemzet első számú mesterséges anyaméh előállítójává.

2001-ben Liu laboratóriuma azzal foglalkozott, hogy emberi szöveteket állítottak elő az endometriumból, azaz a méh belső felszínét borító szövet sejtjeiből, amelyeket meddő szülők adományoztak donorként. A szövet elvileg ideális ,,táptalaja” lett volna egy kifejlődő embriónak, azonban túlságosan vékonynak bizonyult, így a kísérlet nem sikerült: a szövet elszakadt a fejlődő embriók súlyától.

Liu újabb réteg szövetekkel erősítette meg az eredetit egészen addig, amíg tulajdonképpen létrehozott egy mesterséges méhet, amelyeken az embriókezdemények már valóban meg tudtak tapadni, s osztódni, növekedni kezdtek.

2003-ban egy egérembrió majdnem tökéletesen kifejlődött ezzel a módszerrel Liu egyik műméhében. Mozgott, lélegzett, s ekkor döbbentek rá a tudósok, hogy a mesterséges méh megoldást jelenthet a jövőben, hiszen ezzel a módszerrel a magzat onnantól kezdve tud fejlődni, hogy a megtermékenyítés megtörtént. Vagy mégsem?

petevezetek

Néhány nap után Liu egérmagzata meghalt és ugyanez történt két másik kísérleti alannyal is. Liu és munkatársai egyébként igen komoly sikerekkel büszkélkedhetnek a meddőségi klinikán ugyanis az ide érkező párok 40 százalékánál sikeres volt a mesterséges megtermékenyítés.

A kutató törekvését a mesterséges anyaméh létrehozására ugyanaz motiválta, mint a megtermékenyített petesejtek beültetése. ,,Olyan sok nőt látok, aki elkeseredetten szeretne saját kisbabát” – mondja. ,,Egy mesterséges méh sokuk számára megoldást jelentene.”

Öt éve Tokióban is próbálkoztak már hasonlóval: a Juntendo Egyetemen néhány anyaállat testéből császármetszéssel eltávolítottak néhány négyhónapos kecskeembriót és áthelyezték őket egy mesterséges magzatvizet tartalmazó tartályba, a köldökzsinórt pedig egy ugyancsak mesterséges placentához erősítették.

Noha a legtöbb fejlődő gida meghalt, néhányan több mint három hétig éltek így. Ennek ellenére a kísérletezést abbahagyták. Liu nehéz helyzetbe került, amikor 2001-ben publikálta emberi zigótákkal történő kísérleteit: egész nap csengett a telefonja.

shutterstock_38160955

A vonal túlsó végén elkeseredett, meddő nők voltak, akik abban reménykedtek, Liu segít nekik. Liu megijedt, úgy érezte, ez túlságosan nagy felelősséget rakna a vállára, ezért egy egész évre leállt a kísérletekkel és egészen addig nem folytatta a munkát, amíg meg nem hozott bizonyos döntéseket.

,,Egészen biztosan nem szeretnék olyan nőknek segíteni, akik egyszerűen csak nem akarnak kihordani egy gyereket és ezért választanák a mesterséges méh megoldást” – mondta a kutatónő a Popular Science-nek. ,,Olyan méhet szeretnék létrehozni, ami egy helyettesítő szerv lenne, amelyet be lehetne ültetni egy nő testébe a saját méhe helyére, és amelyet a saját endometriumának sejtjeiből hozunk létre.”

Liu úgy véli, ha 5-10 éven belül képesek is lesznek létrehozni egy tökéletesen működő egérméhet, egy emberi mesterséges anyaméh több időbe fog kerülni, már csak a szigorú feltételek és szabályozások miatt is. ,,Akár 50 év is eltelhet, de nagyon remélem, hogy egyszer valóban lehetségessé válik mindez. Egy mesterséges anyaméh olyan sok szülőn segíthetne, s annyival több baba születhetne meg általa!”

Forrás:


Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.