„Maga még él?” – Még sincs nyoma már a ráknak…

Férjem 45-54 év közötti. 2010. január 26-án került kórházba, másnap agydaganatot állapítottak meg nála. Február elsején műtötték. Három héttel később szörnyű eredményt kaptunk: a diagnózis glioblastoma multiforme. Az orvosok a férjemnek két-három hónapot adtak – mindössze ennyi lehet neki hátra…

Ez a betegség az egyik legrosszabb prognózisú, rosszindulatú agydaganat – jegyzi meg a szerkesztő.  Felnőtteknél ez a leggyakoribb agydaganat, mely igen gyorsan növekszik és terjed át az agy egyéb részeire, kezelése emiatt nehéz és a páciensek többsége a diagnózistól számított 14 hónapon belül meghal. Mivel a kiújulás esélye az operáció-, a sugár- és a gyógyszeres kezelés ellenére is igen nagy, valamint hamar megtörténik, 1 évnél hosszabb túlélésre az esély csekély.

Korszerű kezelést a közel 10 éve bevezetett, temozolomid alapú, posztoperatív radio kemoterápia jelent.

A férjemet sugárterápiával kezelték, majd jött az iszonyatos mennyiségű kemoterápia. Fél év elteltével az orvosok kicsit csodálkozva nézték a helyzetet, egy év után már kissé értetlenül. Amikor a férjemmel 2 év után visszamentünk a kezelőorvosához, csak ennyit kérdezett: „maga még él?”

Nos, él, és még most is. Nincs titok, úgy él, ahogy eddig, azt eszik és iszik, amit korábban, de azért én becsempésztem az étrendünkbe egy kis friss csírát, pár étrend-kiegészítőt, valamint tisztított vizet iszunk.

A daganat 2014 január elején újult ki – noha az orvosok szerint erre fél év után lehetett számítani -, de a tumor két havi kemoterápia után eltűnt, nem maradt nyoma. Ismét mi voltunk az erősebbek!

Forrás:

Miket használtam a megoldáshoz?

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.