Ne mássz a konyhapultra! – Sokan nem mondják el a gyereknek

A gyerekek szeretnek felmászni helyekre, dolgokra – ezzel azonban komoly veszélynek teszik ki magukat. A szülőknek fokozottan kellene ügyelniük rájuk, ám sok esetben nem tanítják meg nekik az alapvető szabályokat.

Melyik gyermek ne lenne kíváncsi, ne akarná megtudni, mi van a polcon vagy éppen a lépcsőkön túl, esetleg mi készül a konyhapulton? Számos gyerek teszi ki magát súlyos baleset esélyének azzal, hogy felmászik dolgokra és leesik. Egy új tanulmány szerint a szülőknek sokkal óvatosabbnak kellene lenniük.

A JAMA Pediatrics szaklapban közölt tanulmány a lehetséges kockázatokat és védő tényezőket vizsgálta a témában, olyan gyerekeknél, akik 4 évnél idősebbek voltak, bútorokról estek le és orvosi beavatkozásra volt szükségük, sürgősségi osztályra szállították őket, kórházba kerültek vagy komolyabb égési sérülést kellett az esetükben ellátni.

Csak az Egyesült Államokban több mint 1 millió, 0-4 év közötti gyerek köt ki sürgősségi osztályon azért, mert leesett valahonnan, és a sérültek fele ebből a korcsoportból származik.  Leginkább otthon, bútorokról esnek le, kiesnek a járókából, ágyból, leesnek székről, pelenkázó asztalról, etetőszékekről.

Az egyszerűen megelőzhető baleseteknek az ellátási költsége is sok. A kutatók szerint közbe kellene lépni, szükséges közbenjárni azért, hogy a szülők kapukat szereljenek fel lépcsőfeljárókba és használják a bébikompot. Az intézkedések csökkenthetik az efféle otthoni balesetek számát, bár arról egyelőre nem állnak rendelkezésre bizonyítékok, hogy milyen megelőzés lenne a leghatékonyabb az eséssel kapcsolatos baleseteket illetően.

shutterstock_2058181

Sok gyereknek nem tanítják meg a szabályokat

A legnagyobb gond talán az: sok szülő a gyerekének nem tanítja meg, hogy ne másszon magasba, vagy éppen mivel járhat, ha sokat fészkelődik egy magas széken. A tanulmány 672 gyermeket vont be, 0-4 éves kor közöttieket, akik bútorokról estek le otthonukban és orvosi ellátást igényeltek. Összehasonlították őket 2648, kontrollcsoportban levő gyermekkel, ugyanebből a korcsoportból, akiknek nem voltak ilyen eséseik, miközben a többieknek igen.

Az esetek többségében (86 százalékában) a gyerekek egyetlen sérülést szenvedtek el – köztük a fej beverését (59 százalék), vágást vagy horzsolást, amely nem igényelt összevarrást (19 százalék) és törést (14 százalék).

A legtöbbször (60 %) kezelés nem volt szükséges az ellátást követően. Másrészt, a gyerekek 29 százalékát sürgősségin látták el, 7 százalékukat kezelték és ellenőrzésre is kellett még járniuk, 4 százalékukat benn tartották a kórházban.

A további adatok onnan származnak, hogy a szülőkkel a kutatók az adott korcsoportba vonatkozó kérdőíveket töltöttek ki.  A kutatók megállapították, hogy azon gyerekeknek a szülei, akik balesetet szenvedtek, kisebb valószínűséggel használtak biztonsági kaput vagy tanították meg a gyereknek a szabályokat a mászást, a konyhai eszközök veszélyességét illetően, mint a kontrollcsoportban levő gyermekek szülei.

Az 1 évesnél idősebb gyerekek, akik ugyancsak balesetet szenvedtek, nagyobb valószínűséggel lettek egyedül hagyva akár pelenkázás közben is, a kocsiban vagy instabil székben emelkedő felületen. A 3 éves vagy ennél idősebb, esést elszenvedett kisgyermekek nagyobb eséllyel másztak fel bútorokra vagy játszottak azokon otthonukban.

shutterstock_2672163

Mi lehet a segítség?

A szerzők szerint a tanulmány a legnagyobb publikált eset-kontroll tanulmány az otthoni leesős balesetek kapcsán, ám a kutatók tisztában vannak a korlátaival is. Megjegyzik például, hogy a részvételi arány alacsony volt és ez a tényező, párosulva az önbevallással, azt is jelentheti, hogy az eredmények nemigen reprezentatívak.

Az elesés esélyének való kitettség nagyszámú felmérésével a tanulmány több fontos dolgot is kiemelt, például, hogy a kerttel rendelkező családok előnyben lehetnek, náluk a gyerekek leesésének kockázata kisebb.

A kutatók szerint nagyobb volumenű tanulmányokra lenne szükség, hogy értékeljék a bútorok különféle formáit is – így a bébikompokat és járókákat, játszókorlátokat. Az is segíthet, ha az eséseket meggátló tanácsokat beintegrálják a gyermekek egészségét felügyelő szolgálatok munkájába.

Ugyanakkor a közelmúltban megjelent a WHO (Egészségügyi világszervezet) első globális jelentése a fulladás kapcsán – kiderült, hogy minden órában több mint 40 ember fullad meg világszerte, élükön a fiatal gyermekekkel.

Forrás: Adrina – Napidoktor.hu

Forrás:


Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.