Mozgásszervi betegségek belgyógyász szemmel – 1. rész

Egy mozgásszervi fájdalom, ami megjelenik, a legtöbb esetben egy egyszeri, átmeneti túlterhelésből eredő, pihentetésre és némi gyulladáscsökkentő hatására pár napon belül múló, egyszerű probléma. Ha azonban, a panaszok szokatlanul erősek, nem múlnak vagy gyakran kiújulnak, esetleg egyéb más tünetekkel (pl. láz, fogyás, általános gyengeség) járnak, a tüneti kezelés mellett, feltétlenül utána kell járni a panaszok kiváltó okának.

A tüneti terápia, ilyen esetekben, a panaszok enyhítésével minden esetben a kiváltó ok diagnózisának felállítását és annak mielőbbi gyors és hatékony kezelését akadályozhatja. Fontos tehát, hogy gondoljunk arra, az adott fájdalom vagy panasz lehet egy komplexebb téma egyetlen mozaikdarabja. De mik is alkothatják a teljes kép további elemeit? Nézzük meg, hogyan bontakozhat ki egy egyszerű, hétköznapi panasz mögött egy jó anamnézis, fizikális vizsgálat és megfelelő tudás birtokában más diagnózis, ha azokat egy belgyógyászati szemléletű reumatológus nézi.

A betegek sokszor nem is gondolják, hogy az idegrendszer komplex működésének hatására, egyszerű mozgásszervi panaszaik mögött, más belső szervek betegsége kapcsán kialakult kisugárzó fájdalmak állnak. Az összefüggésre azért nem gondolnak sok esetben, mert nincs belszervi panasz vagy a kivetülő fájdalom erősebb, mint maga a belgyógyászati probléma, esetleg a szerv és a kivetülő fájdalom területe nem egyértelműen összeköthetőek. Hiszen ki gondolná, hogy általában olyan területre sugárzik ki a zsigeri fájdalom, amelyhez közel helyezkedett el korábban azaz embrionális szövet, amelyből aztán, az érintett belső szerv kifejlődött. Ugyanis a sejtek indulási helye és a differenciálódás során elért végleges helye, a fejlődés végére egészen máshová eshet. Ilyen esetekben fordulhat elő, hogy a szedett fájdalomcsillapító elnyomva az alarmírozó tüneteket, késlelteti a megfelelő diagnózis felállítását és annak optimális időben történő megfelelő ellátását, kezelését.

hátfájás

Nyakban jelentkező kisugárzó fájdalom hátterében meghúzódhat a rekeszizom területéről kiinduló fájdalom. Bal vállba, lapockába, karba sugárzó fájdalmat provokálhat a szívinfarktus és a koronáriák keringési zavara, de a bal váll területén jelentkezhet még a gyomor fájdalma is. Jobb váll és lapocka környékének fájdalmát az epe utak betegségei okozhatják. Háti fájdalom léphet fel a szív, tüdő gyomor és hasnyálmirigy betegségei esetén. Azonos oldali derékfájdalmat a vesebetegségek okozhatnak. Diffúz deréktáji és/vagy keresztcsonti fájdalom a kismedencei szervek gyulladása, daganatos megbetegedései hatására alakulhat ki. Általánosságban elmondható, hogy amennyiben a fájdalom mozgásszervi eredetű, akkor azt a mozgás, mozgatás provokálja, nyugalomban csökken vagy megszűnik. Kisugárzó fájdalmak esetén viszont a fájdalom általában állandó, mozgás vagy nyugalmi helyzet nem befolyásolja, a fájdalom az okozó belső szerv megnyomásával provokálható.

Végtagokba kisugárzó fájdalom, zsibbadás, érzéskiesés létrejöhet nem csak a fentebb említett módon, hanem úgy is, hogy a belső szervek, daganatai, elváltozásai, térfoglaló folyamatai (pl. cysta) kilépő ideggyököket nyomnak. Így bizonytalan eredetű felső végtagi fájdalmak hátterében tüdőcsúcsból kiinduló rosszindulatú daganat állhat, mely a kar idegeit érinti (Pancoast tumor). Ezért hát, váll és mellkasi fájdalom kivizsgálásánál fontos diagnosztikai lépés a tüdő röntgenvizsgálata. Comb elülső részébe, lábba sugárzó fájdalmat a kismedencei szervek elváltozásai hasonló módon okozhatnak, így bizonytalan eredetű alsó végtagi panaszok, derék- és csípő fájdalmak esetén minden esetben a röntgen vizsgálat után a hasi ultrahang lesz a következő diagnosztikus lépés. Térd környékén és alsó lábszárban jelentkező fájdalom esetleg duzzanat létrejöhet egy egyszerű térdízületi cysta, de akár mélyvénás thrombózis hatására. Ez az est is arra példa, mennyirederákfájás2 azonos lehet különböző súlyosságú diagnózisokban a panasz és így mennyire más a lefolyás és a terápia.

Gerinc fájdalom nem csak kisugárzó fájdalom kapcsán léphet fel, hanem a probléma fennállhat magán a gerinc területén belül is, úgy, mint egy nagyobb diagnózis fontos indikációs tünete. Autoimmun betegségek akár önálló első jele lehet, megelőzve esetleg a később kialakuló más jellemző tünet együtteseket. Más szervek betegsége esetén, a különböző időben különböző területeken/szerveken jelentkező panaszok elkerülhetik a beteg figyelmét. Azok nem lesznek számára egymáshoz köthetőek, hiába ismert az alapbetegség (pl. psoriasis), így későn ismerik fel, hogy a gerinc panaszok nem degeneratív eredetűek. A késői diagnózis és a késői megfelelő terápia alkalmazása, pedig a gerinc összecsontosodását, elmerevedését és jelentős funkcióvesztését okozza, ami megelőzhető lett volna, főként a biológiai terápiáknak köszönhetően itt a XXI. században. A gerinc- és ízületi fájdalom, a seronegatív (vagyis rheumatoid faktor negatív) spondylarthritisek csoportjában, a belgyógyászati tünetek mellett a diagnosztikus kritériumok része. A csoport egyik legismertebb tagja a Bechterew- kór vagy más néven spondylitis ankylopoetica (SPA), de ide tartozik még az arthritis psoriatica, colitis ulcerosa és Crohn betegség. Gyulladásos eredetű gerinc fájdalmak esetén, belgyógyászai vonatkozásban, gondolni kell egy másik nagy csoportra a csontokba metasztázist adó belszervi tumorokra. Daganatos megbetegedésben  szenvedő betegek 5-30%-ában alakul ki csontáttét, amiből 60-70% a gerincoszlopot érinti. Csontáttét képzésére elsősorban a tüdő-, az emlő-, a prosztata-, a pajzsmirigy-, a vese-, az emésztőszervi daganatok, lymphomák és a melanoma hajlamosak. A pihenésre nem javuló, gyorsan rosszabbodó, alsó végtagba sugárzó- vagy ágyékcsonti fájdalom, végtaggyengeség, érzészavar felveti a gerincben képződött áttéti daganat gyanúját. A fájdalom mellett figyelmet kell fordítani az egyéb diagnózist elősegítő tüneteknek, mint étvágytalanság, fogyás, általános gyengeség, vegetatív tünetek (pl. hidegrázás), lázas állapot.

A gerinc területén belül, a gyulladásos elváltozásokon kívül, a fájdalom másik oka lehet az osteoporosis következtében kialakult csontszerkezeti változás. Az elvékonyodott, elmerevedett csontgerendákban a megtartandó súly hatására nagyobb feszülés lép fel, ami közrejátszik a fájdalom kialakulásában. A kezdeti tünet – terheléskor fellépő, pihenésre szűnő hát- és derékfájdalom – annyira hétköznapi panasznak tűnik, hogy gyakran oda sem figyelnek rá. Sok esetben nem is kezdődő elváltozásnak, hanem a fáradtságnak tulajdonítják. Mivel állandó panaszokat csak a későbbi időszakban okoz, így szinte észrevétlen alakul ki a súlyosabb csontritkulás. A későbbi időszakban a vezető tünet szintén a fájdalom, de itt már, hirtelen, kis erő behatására is létrejön egy éles fájdalom, ami lehet az éppen létrejövő csigolyatörés vagy beroppanás, vagy csak egészen kicsi, szemmel nem is látható csontgerenda-törés következménye. Ekkor már az állandó, terheléskor erősödő hát- és derékfájdalom az izmok, szalagok feszüléséből jön létre. Gyakori panasz, hogy a betegek nem tudják a hátukat tartani. Osteoporosis szempontjából rizikót jelent a beteg rendszeres, túlzott alkohol- és kávé fogyasztása, dohányzása, mozgásszegény életmódja, egysíkú és rendszertelen táplálkozása. A fiatal kor megtévesztő lehet, de már ott is kialakulhat táplálkozási- és felszívódási zavarok miatt (pl. anorexia, colitis), hormonális zavarok (pl. korai ciklus elmaradás, pajzsmirigy betegség) vagy hormonkezelés miatt (pl. mellrák), hosszú távon nagy dózisú szteroid alkalmazása kapcsán (pl szisztémás lupus erythematosus, rheumatoid arthritis), máj- és vese betegségek, bőrbetegségek szekunder (D vitamin hiány) következményeként.

fájdalom

A gerinc panaszokhoz hasonlóan több belgyógyászati betegség résztünete lehet a perifériás kis- és nagyízületek fájdalma, gyulladása. Az ízületi panaszok kiindulási helye, kialakulása és lefolyása már sok esetben információval szolgálhat a diagnózis felállításában, de itt sem maradhat el a részletes anamnézis és fizikális vizsgálat.

Cikkünk hamarosan folytatódik…

Szerző: Dr. Zsiska Beáta

Forrás: http://napidoktor.hu/