A túlzásba vitt nassolás lélektana

Szeretünk nassolni, különösen akkor, ha sok csábító étel áll rendelkezésünkre, amelyeket ropogtatva, kóstolgatva boldogabbnak érezhetjük magunkat.

Általában nem az éhségérzetünket akarjuk csillapítani mikor  nassolunk, hiszen arra egy étkezés is megfelelne.

Miért eszünk, nassolunk akkor, ha nem is vagyunk éhesek?

Egy kis fejlődéslélektan:

Csecsemőkor

A csecsemő születésekor már képes szopó mozgást végezni, és ezáltal nem csak jóllakik, de a kielégülése, a boldogsága is innen származik. Vagyis, az első naptól kezdve, a száj nagyon fontos szerepet tölt be az életünkben.

Később, a világ felfedezése is szájon át történik, a kisbaba mindent a szájába vesz, megízlel, megrág. Egy idő után mindezeket a szerepeket részben átveszi a kéz, majd pedig a beszéd. Mégis, olyan helyzetekben, amikor a kisgyermek álmos, feszült, szorong, előkerül a cumi, vagy egyszerűen csak az ujját szopja.

Iskolakezdéskor

Amint a kisgyerek iskolás lesz, minden szülő pontosan tudja, hogy le kell végleg szoktatni a gyermekét a cumizásról, hiszen egy iskolásnak már nem illik az ujját szopnia. Általában ekkor szokott következni a körömrágás, vagy a ceruzák, radírok majszolása. Vagyis látható, hogy az orális feszültség-levezetés, önnyugtatás megmaradt, csak tárgyat váltott.

Kamaszkor

Nem véletlen, hogy a legtöbb étkezési zavar kamaszkorban kezdődik, ugyanis a kamaszkor igen sok feszültséggel jár, amit valahogy le kell vezetni. Van, aki sokat eszik, van, aki éppen ellenkezőleg, alig eszik, és sajnos olyanok is vannak, akik miután megették az ételt, kihányják azt. Általában a kamaszkor végére elmúlnak ezek a túlkapások, de sok fiatal ekkor tér át a dohányzásra.

evés2

Felnőttkor

Aki gyerekkora óta azt szokta meg, hogy az étkezés, a ropogtatás, vagy bármi, ami a szájával kapcsolatos, egyben feszültséget is old, gyorsan rátalál a nassolás élvezetére.

Családi szokások

A családban kialakult étkezési szokások is fontosak. Abban a családban, ahol az étkezésnek fontos szerepe van ugyan, de megfelelő keretek között zajlik – együtt leül a család vacsorázni, közben beszélgetnek is – kisebb a valószínűsége, hogy a nassolás kialakul.

Ahol a családtagok rendszertelenül étkeznek, vagy ki-ki leül például a TV elé, és ott eszeget, az étkezés folyamatosan jelen lesz. Bárhol, és bármikor lehet nassolni, nincs összekötve közös élményekkel, hanem inkább egy magányos tevékenység lesz.

Miért nassolunk?

Itt nem az éhségérzet – valódi vágy – hajtja a nassolót, hanem valami megfoghatatlan hiány, valamilyen rossz érzés, amin szeretne változtatni, vagy egyszerűen csak annyi, hogy valami jóra vágyik, valami kellemesre, ami eltereli a figyelmét, vagy oldja a feszültségét.

Rövidtávon sikerül is – éppen ez a csapda -, hosszú távon mégis inkább megbánjuk az egészet. A legkártékonyabb érzés itt is a bűntudat és a negatív önértékelés fokozódása. A kilók gyarapodása, ami a sok nassolás velejárója, szintén rombolja az ember önbizalmát, növeli az elkeseredettségét, amit valamivel, valahogy helyre kellene hozni, és ismét elindul az ördögi kör. Jól látható, hogy jó a szándék – örömet szeretnénk okozni önmagunknak, hiszen kell az a kis boldogság – csak a módja nem a megfelelő.

Mit tegyünk?

Próbáljunk tehát olyan örömforrásokat találni, amelyek egyértelműen és kielégítően valódi és tartós örömet adnak. Ez bármi lehet, amit utólag nem bánunk meg, nem szégyellünk, és aminek nincsenek káros következményei.

Próbáljuk úgy élvezni a finom falatokat, úgy hogy tudatosan beiktatjuk az életünkbe – például péntek este egy kis sütit -, és akkor nem kell attól tartanunk, hogy kontrolálatlanná válik az édesség iránti vágyunk. Nem kell kiiktatnunk a finom ételeket az életünkből, csak megfelelő mederbe kell terelni a fogyasztásukat!

Ha lehet, mindig társaságban fogyasszuk ezeket, mert a véget nem érő nassolás általában magányosan zajlik. Legvégül pedig egy jó párkapcsolat, barátok, közös tevékenységek, – például sport, vagy kirándulás stb. – amelyek örömet és boldogságot okoznak anélkül, hogy ártanának. Érdemes ezen dolgozni.

Tartsunk otthon mindig friss gyümölcsöket! Ha végképp megkívánunk valamit, és ropogtatni, rágni szeretnénk, akkor együnk almát, vagy pl. friss sárgarépát! Ha azt érezzük, hogy „valamit kéne enni”, gyanakodjunk, hiszen nem az éhségérzet hajt ekkor, hanem inkább az, hogy csináljunk ,,valamit”, vezessük le valahogy a feszültséget, oldjuk valahogy a hiányérzetet.

Inkább gondolkodjunk el azon, mi hiányzik, mit szeretnénk, mire, vagy kire gondolunk, vagy tegyük fel magunknak a kérdést: valóban éhes vagyok? Ha a válasz: nem, könnyebben lemondunk majd a nassolásról.

Forrás: Napidoktor.hu


Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.