Újabb sportoló halt meg tüdőembóliában

A múlt héten újabb sportoló vesztette életét tüdőembóliában. Jambrich Richárd focista mindössze 25 éves volt. Prof. Blaskó Györgyöt, a Trombózisközpont véralvadási specialistáját kérdezzük többek között arról, mi okozza egyre több sportolónál a vérrögök kialakulását, és hogy vajon meg lehet-e előzni a tragédiát?

Mi is pontosan a tüdőembólia?

A tüdőembólia a mélyvénás trombózis legsúlyosabb szövődménye. Ekkor a mélyen futó vénákban vérrögök alakulnak ki, és ennek egésze, vagy egyes részei leszakadhatnak, majd a véráramlás útján a tüdőbe kerülnek. Attól függően, hogy hol és milyen mértékben zárja el a vér útját a thrombus, igen változatos erősségű tüneteket produkál. Sajnos igen gyakori, hogy a rög mindkét főtörzs artériájába kerül – ekkor hirtelen halál következik be.

Milyen tünetekre kell figyelni?

“Először is fontos tisztában lenni a tüdőembóliát okozó mélyvénás trombózis tüneteivel. A probléma leggyakrabban az érintett végtag lilás-vöröses elszíneződésével, lábdagadással, fájdalommal jár (természetesen nem csak a lábban fordulhat elő elzáródás, ugyanúgy kialakulhatnak vérrögök a karokban, vagy a méhben is). Sajnos nem ritka az úgynevezett néma trombózis, amikor semmilyen panasz nem hívja fel a figyelmet a bajra. Rossz esetben az illető már egyből a tüdőembólia tüneteit tapasztalja, ami a légszomj, véres köpet, mellkasi fájdalom, fulladás, fájdalmas köhögés (de azonnal meg is halhat).  Ekkor nagyon fontos a mielőbbi segítségkérés, hiszen a megfelelő beavatkozások nélkül nagy eséllyel az illető halálát okozza a vérrög” – figyelmeztet Prof. Blaskó György.

Kik a veszélyeztetettek?

A hormonális fogamzásgátlók használata, bizonyos daganatok megléte, trombofÍlia, a túlsúly, a magasvérnyomás, pitvarfibrilláció, egyéb hormonális szerek használata, várandósság/gyermekágy, a tartós immobilitás, mind megnövelik a vérrögök kialakulásának esélyét. És sajnos a felsorolás ezzel még nem ér véget, tehát számtalan tényező megnövelheti a trombózis esélyét. Éppen ezért fontos a trombózis rizikóbecslés, különösen azoknál, akiknek a családjában már előfordult hasonló eset, vagy ha az illető már átesett rajta.

tüdő, oxigén

„Az említett sportolónál azonban feltehetően a nem kielégítő anamnesisfelvétel és a kivizsgálás hiánya okozta a tragédiát. Évek óta hangoztatjuk, hogy az élsportolókat ebből a szempontból is teljesen ki kell vizsgálni az esetleges öröklött trombózishajlamra való tekintettel! Egy élsportolónak nem elég, ha 100%-os lába/térde van: neki 150%-200%-osnak kell lennie! Amennyiben öröklött hajlama van trombózisra (ehhez az élsportolónak nem kell feltétlen focistának lennie, lehet az illető hokis, kajakozó, stb.) akkor már időben el kell tanácsolni a pályáról (ezzel gyakorlatilag normális élettartamot biztosítva neki). Az extrém igénybevételek extrém egészséget igényelnek, nem elégedhetünk meg az un. „normális értékekkel”– hangsúlyozza a prof. Blaskó György.

Egyre több sportoló esik áldozatául tüdőembóliának

A mélyvénás trombózis tüneteit sok sportoló összekeveri az izomlázzal, így figyelmen kívül hagyják a panaszokat, és hajtják tovább magukat. Pedig ekkor mozogni szigorúan tilos, hiszen ezzel csak elősegítik a vérrög leszakadását és váráramba kerülését. Még rosszabb, hogy a tüdőembóliát is sokszor félrediagnosztizálják maguknak, és izomhúzódásnak, megerőltetésnek, beszorult levegőnek és egyéb légúti problémának gondolják. Ebben természetesen nagy szerepe van a túlhajszoltságnak, hiszen gyakran úgy gondolják, hogy csak akkor foglalkoznak a problémával, miután véget ér a mérkőzés. Emellett nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy profi sportolókról van szó, aminek bizony vannak trombózisnövelő vonzatai, pl. sérülések, dehidratáció, hosszú utazás. Ha mindehhez trombofÍlia, azaz genetikailag fokozott trombózishajlam is társul, akkor még nagyobb az esélye annak, hogy előbb-utóbb kialakulnak vérrögök.

Van lehetőség a megelőzésre?

Nagyon fontos lenne a sportolókat trombofíliára szűrni, hiszen ez akár életmentő lehet! Amennyiben az orvos indokoltnak látja, úgy véralvadásgátlót ír elő- ezzel minimálisra csökkenthető a trombózis rizikója. Természetesen emellett életmódbeli változtatásokra is szükség lehet, amire egy élsportoló esetében is nagy szükség van. Sajnos azonban vannak olyan állapotok, amikor nem lenne szabad engedélyezni a versenyszerű sportot- ezért kellene minél előbb elvégezni a vizsgálatot, hogy ne okozzon az illető életében nagy törést.

Forrás: Trombózisközpont