Szélhajtó fekete mustár

A fekete mustár latin elnevezése sinapis nigrae. A Földközi-tenger mellékéről származik, s fűszeres magjáért itthon is termesztik.

Egyéb elnevezései:

A keresztesvirágúak családjába tartozó egyéves növény. Szára 1 métert is elérő, rendszerint elágazó. Az alsó levelei 1-2 tenyérnyi nagyok, szeldeltek, fogazott szélűek. A felsőbb levelek kisebbek, a legfelsők lándzsa alakúak, fogazott szélűek.

Virágai a hajtások végén sátorozó fürtben állnak, terméséig a virágzati tengely megnyúlik. A virágok illatosak, szirmuk sötétsárga színű. Termése 1-2 cm hosszú, 8-10 magvú becő (két termőlevélből alakult és kétrekeszű magrejtő; belseje közepén hártyás rekeszfal nyúlik, végig s a magvak ezen vannak).

Magja gömbölyű, kb. 1,5 mm átmérőjű, kívül sötét vörösbarna, belül világossárga színű, szagtalan csípős ízű. Júniusban virágzik, termése július – augusztusban érik.

fekete mustár

 

Hatóanyag:

  • mustárolaj (szingrin-glikozida)
  • zsírosolaj
  • fehérje
  • szinapin keserűanyag
  • nyálka
  • myrosin enzim

Alkalmazása belsőleg:

Alkalmazása külsőleg:

Teájának elkészítése és adagolása:

1 evőkanál fekete mustármagot összetörünk, 2 dl vízben 15 percig főzzük, szűrjük. Fogyasztása naponta háromszor, étkezések előtt 1 órával javasolt!

Forrás: