Minden felesleges kiló teher -interjú Baji Balázs atlétával

Minden várakozást felülmúlt BAJI BALÁZS, aki bronzérmet szerzett a 110 méteres gátfutás döntőjében a londoni atlétikai világbajnokságon.

Az állatorvosként is praktizáló magyar sprintert a verseny utáni első hazai nyilvános rendezvényén, a siófoki Fitt Plázson kérdeztük pályafutása eddigi legnagyobb sikeréről és arról, mi minden szükséges annak eléréséhez.

Interjú és fotó: Scitec Nutrition

 

Történelmet írtál az atlétikában. Mi lehetett a sikered kulcsa? Mi volt a többiekhez képest az a többlet, amivel ezt az eredményt el tudtad érni?

Ez egy hosszú munka gyümölcse, közel 10 éve űzöm felnőtt szinten az élsportot. Nagyon sok munka, nagyon sok tapasztalat kellett ahhoz, hogy idáig eljussak. Ennek a hosszú folyamatnak volt az eredménye ez a győzelem. Kitartóan és folyamatosan dolgoztam és nem adtam fel a kudarcok után sem. Mindig bíztam abban, hogy ez a sok munka egyszer beérik. Az előző versenyeim során olyan eredményeket értem el, amivel „el lehet utazni” egy világbajnokságra úgy, hogy akár egy érem is benne lehet. Főleg a versenyzésem alapján, amit ott kint a selejtezőn és a középdöntőn mutattam az, ami után a döntőben már úgy számoltak velem, mint éremesélyessel. Sokan féltek attól, hogy meglephetem a mezőnyt az éremért folytatott csatában, és ez be is jött. Ez a bronzérem mindenképpen nagy dolog, hiszen nagyon régóta, 30 éve nem volt sprint számban magyar versenyző a világbajnokság döntőjében, és soha senkinek sikerült még érmet szereznie semmilyen futó-, főleg nem sprint számban. Ez egy nagy mérföldkő a magyar atlétikában.

Milyen a felkészülési időszakod? Hogyan képzeljük el egy futó edzését?

Én viszonylag keveset futok: hosszú futások, kocogások eleve nincsenek az edzésben. Sőt egyáltalán nem is kocogok, legfeljebb párszáz métert, amíg beindítom a keringésemet és utána már máshogy melegítek. Sok gimnasztikát, sok nyújtást, sok stabilizációt csinálunk. Egy héten kétszer, vagy háromszor súlyemelés van: dinamikus olimpiai súlyemelés. Egy-két kiegészítő kondigyakorlat, de inkább a hatékonyságra megyünk, mintsem a térfogatra, vagy az abszolút erőre. A relatív erő nálunk a legfontosabb, hiszen a tömeget azt cipelni is kell. Minden felesleges kiló az teher. Összetett az edzés, sok benne az erőnlét, hiszen a sprintben nagyon fontos az erő, de minden gyakorlat a sebességről és a gyorsaságról szól. Általában nekem elegendő a napi egy edzés, ami kicsit hosszabb, mintha két edzést tartanék – akár 3-4 óra is lehet az összes kiegészítő dologgal – de ilyenkor mindent meg tudok csinálni, ami lényeges a felkészüléshez.

Hogyan tudod az edzéseken a legjobbat kihozni magadból?

Az edzések nagyon sok energiát igényelnek. Az izmomnak meg kell adni az alap- és tápanyagokat – úgyhogy ezeket táplálék-kiegészítőkkel segítem. Nálunk, futóknál az a lényeg, hogy el legyünk látva tápanyagokkal. Nem kell diétázni, nem kell fogyasztani magunkat, nem kell vészesen odafigyelni a súlyra. Fehérjék, szénhidrátok és zsírok – minden jöhet, de nem mindegy a minősége a dolgoknak. A legjobb tudásom szerint állítom össze az étrendem, illetve edzés utáni fehérjéket rendszeresen használok, ahogyan kreatinokat, aminosavat, BCAA-t, glutamint – ezek mind sokat segítenek.

Állatorvosként is dolgozol. Hogyan tudod a sporttal összeegyeztetni időben, energiában? Még egy olimpia benne van, ugye? Más világversenyen is számíthatunk rád?

Egyelőre sportolóként tekintek magamra elsősorban és mellette, hogyha működik, akkor állatorvosként is. Vannak időszakok, amikor az egyik kerül az előtérbe és a másik kicsit hátrébb. A versenyben is vannak a bizonyos időszakok: a versenyidőszak, pihenő, felkészülés. Valamikor belefér, hogy egy kicsit mással foglalkozzon az ember. Nehezek a hétköznapok, amikor délelőtt munka, délután edzés és fáradtan érkezem a pályára, de jóval többet ad a dolog, mint amit elvesz.

Mit üzensz azoknak, akik most kezdenek el sportolni? Mi a legfontosabb?

A sport jó dolog és fontos az egészség szempontjából. Nagyon fontos, hogy ne csak a lelkünket, hanem a testünket is ápoljuk. Hosszabb kihagyás után szépen, fokozatosan készítsük fel az izomzatunkat, ízületeinket arra, hogy terhelés fogja érni – utána lehet fejlődni. Így élvezetes lesz a testmozgás, nem pedig fájdalmas, és el lehet kerülni a különböző sérüléseket, amelyek senkinek sem hiányoznak. Ebben sokat segíthetnek egyébként a táplálék-kiegészítők is. A kitartás és az elszántság is fontos, csak így lehet sikereket elérni. Minél jobb fizikumba kerül valaki, annál inkább boldogabb, elégedett lesz és annál több örömet okoz majd a sport is. Nem egyszerű dolog, de megéri áldozni. Küzdeni, szenvedni kell, de kifizetődik.

Forrás: Napidoktor.hu


Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.