Mi az az enyhe agyvérzés?

Még az enyhe agyvérzés is okozhat komoly, de rejtett károsodást, mint például a depresszió, látászavar, gondolkodási problémák.

Az új tanulmány eredményeit az ottawai Kanadai Stroke Kongresszuson tették közzé. Ennek értelmében új módszertani irányvonalakra van szükség az enyhe agyvérzés kezelését és karbantartását illetően.

"Semmilyen agyvérzés sem tekinthető enyhének” – mondta a tanulmány társszerzője, Annie Rochette, a Montreali Egyetem munkatársa. „Ezek a betegek mind komoly kihívásokkal néznek szembe a mindennapi életben.”

200 agyvérzést szenvedett beteget kérdeztek ki az első rohamot követő hat héten belül. Közülük többen számoltak be álmatlanságról és lehangoltságról. 25 százalékuk klinikai tekintetben is depressziós tüneteket produkált. Jelentősen romlott az életminőségük szubjektív megítélése is. A kutatók szerint a terápia fontos részévé kellene tenni a depresszió tüneteinek enyhítését (kimerültség, étvágytalanság, koncentrációs zavar, alvásproblémák, öngyilkosság gondolata).

2jfbbmpy4

A résztvevők átlagéletkora 62 év volt, a súlyos agyvérzés pedig általában később, 65 év felett jelentkezik. 40 százalékuk még dolgozott a betegsége előtt, és aggódtak amiatt, hogy tudják-e folytatni munkájukat. A többiek attól féltek, hogy a családjukról nem tudnak majd gondoskodni, esetleg nem vezethetnek többet autót.

Sokan rettegtek egy újabb agyvérzéstől, a jövővel kapcsolatban bizonytalannak mutatkoztak. „Akik már átestek a betegség enyhébb formáján, ötször nagyobb eséllyel kapják meg újra, mint a népesség többi tagja” – mondta el Dr. Michael Hill, a Szív és Agyvérzés Alapítvány szóvivője. „A megfelelő kezelés és a kockázati tényezők menedzsmentje segíthet megelőzni az újabb agyi érkatasztrófát.”

Az aggodalmak ellenére csak kevés résztvevőnél mutattak ki látásbeli és mentális elváltozásokat, melyek gyakran kevésbé látványosak, mint a mozgászavarok. A szerzők megjegyezték, hogy az enyhe agyvérzésen átesett betegek közel negyedét csak a sürgősségi osztályon kezelik, később nem veszi őket gondozásba foglalkozásterapeuta, neuropszichológus vagy logopédus. „A beteget a háziorvoshoz irányítják, de nem biztosítják számukra a megfelelő rehabilitációs lehetőségeket” – tette hozzá Rochette. „Sokan közülük félnek újra a kormánykerék mögé ülni.”

Forrás: