A várakozás gyertyái, avagy mitől adventi a koszorú?

Noha sokan azt gondolják, ha egy kerek alapra ráteszünk négy gyertyát és némi díszt, akkor már adventi koszorúnk van, pedig ez korántsem ennyire egyszerű! Mik a trükkök?

Az adventet, mint a karácsonyi ünnepkörhöz tartozó „várakozás” időszakát, VII. Gergely pápa vezette be még az V. században, de kevesen gondolják, hogy az első adventi koszorú megszületéséig mintegy 1400 évet kellett várni.

Az ötlet a berlini Johann Heinrich Wichern evangélikus lelkipásztor fejében született meg, aki egy árvaházban teljesített szolgálatot és a koszorúval szerette volna jelezni a gyermekeknek, hogyan közeledünk egyre jobban a karácsonyhoz.

Tulajdonképp hasonló célt szolgált, mint később az adventi naptár: a gyermekek nem a távolinak tűnő karácsonyt várták izgatottan, afféle megfoghatatlan időtávban, hanem minden nap, láthatóan kerültek egyre közelebb az ünnephez.

Az első adventi koszorú tehát nem négy gyertyával készült, mint napjaink koszorúi, és mérete is lényegesen nagyobb volt: egy kocsikerékre a lelkész 24 gyertyát tett, melyek között a pirosak mutatták a hétköznapokat, a vasárnapokat pedig a tisztaság színével, a fehér gyertyákkal köszöntötték.

Később a mérete miatt nehezen kezelhető koszorút váltotta fel, a ma is ismert négygyertyás változat, ám történt még egy változás a méretcsökkenésén kívül. A kereszténységben a színeknek is fontos szerepük van, ennek megfelelően a hagyományos adventi koszorún, három gyertyának lilának kell lennie, amely a bűnbánatot és a megtérést jelképezi, egynek pedig rózsaszínnek, s ez magát az ünnepet jelképezi.

sdnqbxud

Amikor meggyújtjuk a gyertyákat, minden vasárnapon egyet, akkor a sorrend mindig a következő: 1. hét: lila, 2. hét (bronzvasárnap): lila, 3. hét (ezüstvasárnap): rózsaszín, 4. hét (aranyvasárnap): lila. A koszorú alapanyaga általában valamilyen természetes anyag, legtöbbször fenyőágakból fonják, de készülhet például vesszőből fonva, majd valamilyen zölddel (például mohával) bevonva.

Ha kész az alap, elsőként mindig a négy gyertya kerüljön rá, lehetőleg szimmetrikus elrendezésben, majd ezek köré helyezzük el a többi díszítőelemet: a fagyöngyöt, más bogyókat, terméseket. A koszorúkészítés utolsó fázisa a szalag, amely a vizet jelképezi, vagyis miközben helyreáll a világ egyensúlya (tűz és víz), egyúttal a két fő elem szimbóluma egyszerre segít a megtisztulásban, hogy méltóképp várjuk a Szentestét.

Az adventi koszorú hagyománya

Magyarországra mintegy 200 év alatt jutott el, csak a II. világháború után lett népszerű, de mai változatai már kevésbé ragaszkodnak a hagyományos lila színhez. Ez nem csökkenti az értékét, a valódi lényeg úgyis az, hogy amikor meggyújtjuk az újabb gyertyát, akkor álljunk meg néhány percre, gondolkozzunk el, hagyjuk, hogy a béke és a megnyugvás átjárja minden porcikánkat.

Ahogy minden héten egyre nagyobb fényt adnak a gyertyák, úgy járja át a bensőnket a karácsony fénye is: mindegy, hogy vallásosként Jézustól származónak gondoljuk, vagy a kereszténység hagyományait kevésbé tartva, egyszerűen csak átadjuk magunkat a szeretetnek, az biztos, hogy ha hallgatunk a belső érzéseinkre, az ünnep felkészülten fog érni.

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.