Imposztor szindróma: hogyan kerekedjünk felül?

Leküzdhető az önmagunk állandó tökéletlenségében való hit?

Igen sok szép teljesítményű ember őrizget magában kellemetlen titkot: azt hiszi, hogy valójában nem jó, sikere csak a szerencsén múlik és bárki, bármikor rájöhet arra, hogy csaló. A jelenség neve imposztor szindróma. Vajon van mód felülkerekedni rajta?

Önmagunk teljesítményének lekicsinylése, csupán a szerencsének tulajdonítása, az állandó tökéletlenség érzése az imposztor szindróma jele. Napjainkban sok ember szenved tőle: attól retteg, hogy egy napon „leleplezik”, kiderül, hogy ő valójában csaló.

Persze erről szó sincs. Ám a jelenség megkeseríti ezen emberek életét. Dr. Pauline R. Clance és dr. Suzanna Imes már 1978-ban megjelentetett egy cikket a Psychology and Psychotherapy: Theory, Research and Practice szaklapban, mely az imposztor szindróma jelenségről szólt. Úgy írták le, mint egy hihetetlenül intenzív belső érzést, amely arra készteti a pácienst, hogy csalónak érezze magát. Mindez különösen jellemző a nők körében.

Dr. Clance praxisában több olyan hölgy is volt, aki kiemelkedő akadémiai teljesítménye ellenére állandó kétségekkel küzdött. Hibásan ítélte meg magát, sikerét félreértelmezésnek, szerencsének tulajdonította és nem a tulajdon győzelmének.

Vajon az imposztor szindróma leküzdhető? Mit tehet, aki ilyen érzésekkel küzd?

Szakértők szerint vannak tippek, melyekkel segíthet magán, aki imposztor szindróma miatt szenved. Ezek az alábbiak.

1.Fogadjuk el, hogy nem vagyunk egyedül

Olykor már az is segít, ha elfogadjuk: a szindróma a problémánk és mások is küzdhetnek vele. Maga az érzés már megnyugtató az elme számára. Az imposztor szindróma a középiskolásoktól kezdve a Nobel-díjjal elismert emberekig bárkit érinthet, de igen kevesen beszélnek róla. Sokszor már beszélni nagy megkönnyebbülés.

A jeleket fontos észrevenni ahhoz, hogy tisztában legyünk azzal: imposztor szindróma a gondunk. A jelek a következők.

  • Aggodalom amiatt, hogy társaink észreveszik: nem vagyunk olyan okosak és képzettek, mint hitték
  • Teljesítményünket csak szerencsének tulajdonítjuk vagy úgy érezzük, „nem nagy szám”, amit véghezvittünk
  • kerüljük a kihívásokat, mivel kétségek gyötörnek, hogy meg tudunk oldani valamit
  • mindent tökéletesen akarunk csinálni
  • gyűlöljük a hibázást
  • a kritika hatására legyőzöttnek érezzük magunkat s úgy véljük, ez is inkompetenciánkat mutatja
  • másokat okosabbnak, képzettebbnek, kompetensebbnek gondolunk magunknál
  • állandó félelem gyötör amiatt, hogy egy napon majd „lelepleznek” bennünket

Az imposztor szindrómát gyakran táplálja alacsony önbecsülés. Nem számít, miket ért el, önmaga előtt tagadja, hogy ez valóban az ő érdeme lenne. Ha a fenti megállapítások igazak ránk, fontos tudni, hogy az imposztor szindróma okozza.

2.Mi a probléma gyökere?

Ahhoz, hogy segíthessünk magunkon, fontos megtalálni, mi okozza az alacsony önbecsülést, mely a szindrómához vezet és feltérképezni, hogyan csúsztunk bele ebbe az önmarcangolásba. Kutatók szerint több olyan tényező van, mely növeli az imposztor szindróma jelentkezésének esélyét.

Az új kihívások például – amely valahol normális, hiszen új lehetőség, tapasztalatszerzés, siker elérésekor érezhető imposztor szindróma.

Gyakori, hogy a szindróma azért alakul ki, mert a családban gyerekkorunkban állandóan versenyeztünk egy okosabbnak mondott családtaggal. Annak ellenére, hogy a gyermek sikereket ér el, mégis mindig a testvére/rokona van favorizálva, mint „a család esze”. A versengés miatt a kevésbé becsült csemete egyre inkompetensebbnek érzi magát és eredménye is gyengülhet. Így hát felnőttként is hiába ér el sikereket, állandóan az az érzése, hogy ez csak véletlen lehet.

Ha a gyermeket a szülei állandóan és minden téren előbbrevalónak, jobb teljesítményűnek tartják másoknál, akkor is kialakulhat azonban benne a „csalóság” érzése. Szülei szemében ő bármit tesz, tehetséges – ám magáról már nem vélekedik így. Főleg, ha észreveszi, hogy nem mindenben ügyes, de a családi elvárásnak igyekszik megfelelni.

3.Emlékeztessük magunkat teljesítményünkre

Imposztor szindróma esetén fontos, hogy a páciens tudatosítsa magában, mi mindent ért el önerőből. Le is írhatjuk. Tekintsük ezt bizonyítéknak arra, hogy milyen ügyesek, talpraesettek vagyunk. Ha bármikor kétség merül fel bennünk, mindig elővehetjük és emlékeztethetjük magunkat.

Fogadjuk el sikereinket! Ha van hitünk abban, hogy jól csináljuk a dolgunkat, sokkal egyszerűbben vállalunk majd felelősséget, fogadunk el új kihívásokat és tűzünk ki új célokat.

Fontos, hogy motiváltak legyünk; vevők legyünk a kihívásokra; célokat tűzzünk ki; törekedjünk ezek elérésére.

4.Legyünk kibékülve önmagunkkal

Vagy inkább legyünk jóban magunkkal. Senki sem tökéletes, ne hasonlítgassuk magunkat másokhoz. Önmagunk elfogadása szintén fontos lépés. Ez növeli a jó közérzetet, a jólétet és az általános boldogságot.

Az imposztor szindrómásoknak 5 fő típusa van.

A perfekcionista mindig úgy gondolja, csinálhatott volna jobban is valamit. A szakértő, aki azt hiszi, mindent tudnia kell egy adott dologról, témáról, még mielőtt belekezd és folyamatosan képességeket fejleszt. A szóló, aki úgy véli, ha segítséget kér, rájönnek, hogy ő „csaló”. A géniusz, aki azt gondolja, kompetenciája attól függ, milyen gyorsan és könnyen old meg valamit vagy sajátít el egy szerepet. Valamint a „szupernő/szuperférfi”, akinek meggyőződése, hogy az életében valamennyi területen tökéletesnek kell lennie és állandóan igyekszik elfedni bizonytalanságát.

5.A gondolatainkat ki kell javítanunk

Az imposztor szindróma hatékony kezelési módja, hogy az elégtelenség érzéseit – a nyilvánvaló siker ellenére – felülírjuk pozitív gondolatokkal. Ha megosztjuk hasonló emberekkel a gondolatainkat, észre fogjuk venni, hogy ugyanilyen problémával küzdenek s milyen vélekedések cikáznak a fejükben.

Igyekezzünk ezután ezeket a gondolatokat „újraformázni” s előbb-utóbb elfogadjuk, hogy valóban sikeresek, okosak, képzettek, egyszóval igazán jók vagyunk! Az esetleges hibázást pedig tekintsük mindig tanulási lehetőségnek!

Forrás: Adrina - napidoktor.hu


Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.