Hogyan segítsünk? – 7 tipp a hatékony vigasztalás érdekében

Amikor valaki, akit szeretünk, rossz lelkiállapotba kerül, hiába érezzük át a szenvedését, sokszor nem tudunk mit mondani neki. Úgy érezzük, butaságokat beszélünk. Miként lehet hatékony a vigasztalás? Íme néhány tipp.

Gyakori, hogy szenvedni látjuk szerettünket, jó barátunkat, s azon kívül, hogy mellette ülünk, megsimogatjuk a hátát, nem igazán tudunk mit mondani – vagy nem érezzük odaillőnek, ami a szánkra jön.

Miként kezeljük ezeket a helyzeteket? Íme néhány tipp a hatékony vigasztalásra.

1.Maradjunk higgadtak. Könnyű beleélni magunkat a másik helyzetébe, minket is magukkal tudnak ragadni az érzések. Ám így mindketten kimozdulunk a lelki egyensúlyból. Igyekezzünk inkább higgadtak maradni, csak így tudunk támaszt és hatékony vigasztalást nyújtani.

2.Hallgassuk a másikat aktívan. Ne feledjük, szerepünk az, hogy figyelmesen végighallgassuk a mondandóját, s empatikusan viszonyuljunk hozzá. Kérdezzünk, ha valami nem világos. Olyan hozzászólásokat tegyünk csak, amellyel kerekebb képet kaphatunk a történtekről.

3.Fejezzük ki együttérzésünket. Van abban vigasz számunkra is, hogy nem mi küzdünk egyedül problémákkal. Nincs szükség mágikus képességekre ahhoz, hogy hatékony vigasztalást adjunk másnak, szerettünk, barátunk azt is nagyra értékeli, ha meghallgatjuk és biztosítjuk együttérzésünkről. Arra figyeljünk, hogy kommunikációnk és gondoskodásunk is hatásos legyen, ez segít, hogy jobban érezzék magukat, vagy legalábbis, tudják, nincsenek egyedül a gondjukkal. Néha elég annyit mondani: „Nagyon rossz látnom, hogy fájdalom gyötör téged. Bárcsak meg tudnám oldani a helyzetet.”

4.A másikra figyeljünk, ne magunkra. Olykor jó lehet példaképp megosztani történeteket, amely hasonló az ő helyzetéhez, most nem rólunk van szó. Az efféle megjegyzéseket szorítsuk minimálisra. Ha hosszan beszélünk róla, magunkat helyezzük előtérbe a hatékony vigasztalás helyett.

stressz

5.Legyünk türelmesek és elfogadóak. Szerettünk, barátunk kiborulhat, sokkal kifejezőbben viselkedhet, mint amit megszoktunk tőle – s ami számunkra még komfortos. Lehet, hogy beszélgetni sem akar. Mindkét esetben fontos elfogadni a helyzetet. Ne kérjük, hogy higgadjon le, vagy márpedig beszéljen. Csak legyünk mellette. Nekünk kell rendíthetetlennek lenni, ha a másik erősen kifejezi a benne levő stresszt, vagy azonnali és jelentős kárt okoz magának vagy másoknak.

Ha elfogadást mutatunk, kifejezhetjük aggodalmunkat az iránt, hogyan vezeti le feszültségét. Megmondhatjuk, hogy beteggé teszi magát viselkedésével, azzal, ha nem beszéli ki magából a problémáját és gondolatai állandóan ekörül forognak. Ha ezzel elérjük, hogy megváltoztatja hozzáállását, sikerünk van. Ha nem, váltsunk vissza a támogató szerepbe – hagyjunk időt neki és később próbáljunk meg ismét hatékony vigasztalást nyújtani.

6.Kérdezzünk a probléma megoldásról. Ha szerettünk, barátunk a támogatást jobban értékeli, mint azt, hogy megoldást keresünk számára, felzaklathatja, ha igyekszünk tippeket adni neki a gond orvoslására. Vagyis, kérdezzünk, javasolhatunk-e neki tanácsokat, mielőtt önállóan nekikezdünk.

7.Fontoljuk meg a külső segítséget. Ha úgy érezzük, nekünk már nem megy a hatékony vigasztalás, vagy nem vagyunk elegek ahhoz, hogy valóban segíteni tudjunk, nézzünk utána, kihez fordulhatunk tanácsért. Lehet az barát, de egy szakember is – pszichológus. Tartsuk észben, hogy nem kell megoldanunk szerettünk, barátunk problémáját – a mi feladatunk csak az, hogy mellette álljunk és meghallgassuk. Ez adhat számára biztonságérzetet, s nem a tanácsaink.

Forrás: Adrina - napidoktor.hu


Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.