A járványszerűen terjedő csontritkulás

A csontritkulás főként a negyven év feletti nőket érinti. Dr. Barna Judit reumatológus szakorvos, az OBME elnökhelyettese beszélt a betegségről.

A csontritkulás minden tizedik embert, ezen belül is a 40 év feletti nők többségét érinti. A néma járványnak is nevezett betegség világszerte százmilliók problémáját okozza, pedig a megelőzés lehetősége adott. Az utóbbi évtizedekben egyre nő a betegek száma, mivel a tudomány segítségével felismerhetővé és kezelhetővé, sőt megelőzhetővé vált egy probléma, amit korábban tétlenül kellett tudomásul vennünk.

A legegyszerűbb definíció szerint a csontritkulás a csontszövet olyan mértékű minőségi és mennyiségi csökkenését jelenti, amitől már csekély sérülés következtében is kialakulhat csonttörés. A testünk vázát képező 206 csont belső szöveti felépítését, szerkezetét, tömegét az építő és bontó folyamatok állandóan alakítják.

A csontozat 30 éves korig tovább erősödik, majd először alig, később egyre inkább fogyni, gyengülni kezd. A nőknél a menopauzát követő időszakban felerősödnek ezek a folyamatok. Az élettanilag normális csontvesztés mintegy évi 3-5 %, ennél nagyobb mértékű csontvesztés esetén beszélünk oszteoporózisról.

A csontunk él!

A csont élő, azaz folyamatos változásban lévő szervünk. A csontátépülés során a szervezet 4-6 hónap alatt csontjaink mikroszkopikus részeit előbb elbontja, majd újra felépíti. Ezután az újra felépített rész néhány évig nyugalomban marad, majd ismét átépül. Ez így folytatódik hosszú éveken át. Gyermek-, illetve fiatal felnőttkorban nő a csonttömeg, a csontok megerősödnek. Ebben az időszakban a legfontosabb feladat segíteni a csontok épülését,

Körülbelül huszadik életévünk körül befejeződik a csontok méretbeli növekedése, de a csonttömeg tovább gyarapszik. Minél inkább megalapozzuk csontjaink egészségét fiatal korban, annál kisebb esélyt adunk a csontritkulásnak. Az egyénre jellemzően elérhető maximális, más néven csúcs-csonttömegünket 25 és 30 éves korunk között érjük el.

Terhesség, változó és időskor

Terhesség és szoptatás időszaka életünk egyik leginkább felelősségteljes periódusa. A magzat, majd hosszabb-rövidebb ideig az újszülött, a csecsemő is teljesen anyjától függ, az ő szervezetéből meríti mindazokat a tápanyagokat, melyek növekedéséhez, fejlődéséhez szükségesek. Az anya életmódjának, táplálkozásának a magzat csontfejlődése szempontjából is különös jelentősége van. A csontfejlődéshez nélkülözhetetlenek a D- és a K-vitamin, a kalcium, a magnézium, és több nyomelem is. Ha ezekből a bevitel nem elegendő, az egyrészt kedvezőtlenül érintheti az anya csontrendszerét A gyermek minden kalciumban, és egyéb "csontépítő" anyagban dús napja (amit a terhesség, szoptatás alatt édesanyja biztosít számára) évtizedekkel később kamatozik.

A változó kort számos egészségi probléma kísérheti. Ezek egyike a csontritkulás, amely az ebben az időszakban felgyorsuló csonttömeg-vesztés következménye. Ebben a korban drasztikusan megnövekszik a kalcium-igény, amelyet egyrészt a táplálkozásunk átalakításával, másrészt annak kiegészítésével fedezhetünk.

Az időskori csontritkulás alapvetően az elégtelen tápanyagbevitelre, a csökkent tápanyag-hasznosításra, a D-vitamin hiányra és a mozgásszegény életmódra vezethető vissza. 40 éves kortól tehát fokozottan ügyelni kell a megfelelő kalcium- és D-vitamin pótlásra!

Forrás:

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.