Ne vedd félvállról: a csontritkulás tünetei

A csontritkulás vagy osteoporosis olyan betegség, amely következtében csökken a csontmennyiség.

A test nem képez elegendő csontszövetet vagy túl sok régi csontszövet szívódik fel – tehát az egyensúly felborul és csonttömegvesztés lép fel. A két esszenciális ásványi anyag – a csontszövet tekintetében – a kalcium és a foszfát. A kalcium elengedhetetlen a megfelelő szív- és agyműködésben, de más szervek működésében is. A szervezet, hogy folyamatosan biztosítsa nélkülözhetetlen szerveinek „folyamatos üzemét”, kivonhatja a csontban lévő kalciumot, szükség esetén így emelheti a vér kalciumszintjét. Ha a kalciumbevitel nem elegendő, annak a csontképzés és a meglévő csontszövetek is kárát látják: csontjaink gyengülnek, törékennyé válnak. A csonttömegvesztés esélye a korral együtt növekszik. A csontritkulás 60 év felett egyike a leggyakrabban diagnosztizált betegségeknek. Sokszor már a törés kapcsán derül fény a kialakult osteoporosisra, amely előrehaladott stádiumban komoly következményekkel járhat.

Csontritkulás: mi okozza?

A csontritkulás fő oka a hormonrendszerben beálló változások. Férfiaknál az androgén, nőknél az ösztrogén hormon szintjének csökkenése áll a háttérben legtöbbször. A már említett, veszélyeztetett korcsoportnál kimutatott osteoporosis adódhat elégtelen D-vitamin és kalciumpótlásból is. Az állapotot súlyosbítja a mozgásszegény életmód. Szintén csontritkuláshoz vezethet a kortikoszteroidok túlzott és helytelen adagolása, a pajzsmirigy működési zavarai, a csont rákos elváltozásai, genetikai rendellenességek, gyógyszer-mellékhatások és az egészségtelen, kiegyensúlyozatlan étkezés.

csont13

Kik a leginkább veszélyeztetettek?
Elsősorban idősebb, könnyebb csontozatú, fehér és ázsiai nők. Fokozott a rizikót jelent a családban halmozottan előforduló csontritkulás.
Posztmenopauzában lévő nők, menstruációs zavarokkal küzdők.
Dohányzók, alkoholt nagy mértékben fogyasztók, evési zavarokkal (anorexia, bulímia) küzdők, mozgásszegény életmódot élők, kalciumszegény táplálékot fogyasztók, bizonyos gyógyszereket (kortikoszteroidok, antikonvulzív szerek) szedők.
Reumatoid artritiszban szenvedők.
Akik szüleinél már kialakult csontritkulás (családi halmozódás).

A csontritkulás tünetei

A betegség legkorábbi szakaszában nem észlelhetőek tünetek. Később tompa fájdalom jelentkezhet az izmokban, különösen a derék és nyak táján, amely pihenésre szűnik – éppen emiatt nem fordul orvoshoz a páciens. A kór előrehaladtával hirtelen, erős fájdalmat tapasztalhat a beteg. A fájdalom nem kisugárzó jellegű, mozgás, emelés hatására az érintett területen fokozódhat. A jelenséget kísérheti izomgyengeség, amely akár egy hétig is elhúzódhat.

A fájdalom hónapokig tarthat. A jellegzetes, éles fájdalom felléphet egy éppen létrejövő csigolyatörés vagy beroppanás, vagy csak egészen kicsi, szemmel nem is látható csontgerendatörés következményeként. Az állandó, terheléskor erősödő hát- és derékfájdalom az izmok, szalagok feszüléséből jön létre. Gyakori panasz, hogy a betegek nem tudják a hátukat tartani.  Az orvos a vizsgálatkor a háti domborulat fokozódását, a testmagasság jelentős csökkenését észleli – pl. meghosszabbodik a betegek ruhája, kabátja. A háti görbület fokozódása következtében az ágyéki görbület elsimul, a hátizomzat és a szalagok megfeszülnek, a hasizmok pedig megnyúlnak, elengednek. A has elődomborodik, a bordák alsó részei közelednek a csípőlapátokhoz, súlyos esetben el is érhetik azokat, ezzel is növelve a panaszokat.

Jellegzetes lesz tehát a beteg testtartása, mivel a test egyensúlyát csak úgy tudják megtartani, hogy könyökeiket hátrahúzzák, vagy hátratett kézzel állnak. Sokan a nap végére egyre jobban előregörnyednek, mivel ilyenkor az izmok már annyira elfáradnak, hogy nem képesek a gerincet egyenesen tartani. Ennek köszönhetően megváltozik a gerinc terhelése. Előrehaladott esetben a járás is bizonytalanná válik. Következményként kis erőbehatásra csonttörések jönnek létre, leggyakoribbak a csigolyák, a combnyak és a csukló törése.

Osteoporosis: a csontrendszer mely részein alakul ki leggyakrabban?

A különböző csontok kérgi és szivacsos állományának mennyisége és aránya eltérő. A gerincet alkotó csigolyatestek és a hosszú csöves csontok végrészei főleg szivacsos állományt tartalmaznak. Mivel a csontvesztés a szivacsos állomány területén a leggyorsabb, az osteoporosis következtében a csigolyákon, csuklón és a csípőtájékon következik be leggyakrabban a csonttörés.

test2

Gerinc: A csigolyatest már enyhe mértékű terhelés, mint pl. köhögés, vagy nem túl nehéz súly emelése következtében is összeroppanhat. Következménye átmeneti erős háti, vagy deréktájéki fájdalom, a testmagasság csökkenése, mozgáskorlátozottság, nehézlégzés, egyes esetekben vizelet, vagy székletürítési zavar, ritkán alsóvégtag bénulás lehet.
Csukló: A csuklótörés többnyire azért keletkezik, mert az eleső ember kinyújtott karral igyekszik kivédeni a nagyobb bajt. A csonttörés fájdalmas és 4-6 hetes rögzítést tesz szükségessé. A csukló végleges alakváltozása is elképzelhető.
Csípő: Csípőtájéki törés az osteoporosis legsúlyosabb szövődménye. Többnyire elesés következménye, de előrehaladott esetben a legenyhébb ütés hatására bekövetkezhet. A csípőtájéki törést szenvedett betegek kórházi kezelésre, műtétre szorulnak, és főként idős korban végleges mozgáskorlátozottság, sőt halálozás is bekövetkezhet.

Október 20. – A csontritkulás világnapja

A WHO, az ENSZ egészségügyi szervezete indítványára A csontritkulás, az osteoporosis világnapját korábban június 24-én, 1999 óta október 20-án tartják. Magyarországon 1996-ban rendezték meg először. A betegség Magyarországon is komoly népegészségügyi gond. Gyógyítására és megelőzésére országos program készült, amelynek alapján 1995 végére kialakult az országos ellátó hálózat is.

Forrás:

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.