Depresszióhoz vezethet a hallásromlás

Egyre több tudományos bizonyíték támasztja alá a halláscsökkenés és a depresszió kapcsolatát. Egy korábbi, az amerikai népesség körében végzett több éves tanulmány eredménye szerint a kiváló hallással rendelkező felnőttek körében 5 százalék a depresszió aránya, a saját bevallás szerint jó hallású embereknél ez az arány 7 százalék, míg a kisebb-nagyobb halláscsökkenéssel élőknél több mint 11 százalék.

Általánosságban elmondható, hogy a nőknél gyakoribb a depresszió, mint a férfiaknál, és annál elterjedtebb, minél nagyobb mértékű a halláscsökkenés – kivéve a siketek körében. Érdekesség, hogy a 70 év felettieknél a kutatók nem találtak kapcsolatot a depresszió és a csökkent hallás között.

Az Amerikai Pszichológiai Társaság 123. közgyűlésén elhangzott egyik előadás szintén a hallásromlás és a depresszió, valamint egyéb kognitív rendellenességek összefüggéseit tárgyalta. Az előadásban számos tanulmány eredményét emelték ki, melyek szerint a kezeletlen halláskárosodás a fokozatos rosszabbodással párhuzamosan gyakran vezet mentális betegségek – depresszió, szorongás, szellemi hanyatlás (demencia) – kialakulásához. Az egyik kutatási eredmény arra hívta fel a figyelmet, hogy a kezeletlen halláscsökkenéssel élők körében a depresszió, illetve a szomorúság kialakulásának rizikója 50 százalékkal nagyobb, mint a hallókészüléket használók esetében.

Nagyon sok hallássérült ember szenved csendben, és komoly erőfeszítésükbe telik, hogy kapcsolatban maradjanak a körülöttük élőkkel, és ne szigetelődjenek el. Gyakran éreznek haragot, frusztrációt, és szorongást. Őket mindenképpen bátorítani kell, hogy keressenek segítséget a hallásproblémájukra, és viseljenek hallókészüléket. Fontos, hogy bekapcsolódjanak a közösségi életbe, mert így kerülhető el a csökkent hallásukból eredő szellemi hanyatlás és mentális betegségek kockázata.