A vanília is orchidea?

Kevesen tudják, hogy a konyhában használt és nálunk is kedvelt vanília is az orchidea félék családjába tartozik. Látogassunk el a vanília eredeti élőhelyére.

Ez a különleges fűszernövény az orchideák családjába, azon belül is a vanilla fajhoz tartozik. A vanília, mint a többi orchidea faj az őserdők mélyén a párás meleg trópusi klímán őshonos. Az Aztékok már több ezer évvel ezelőtt is ismerték és használták a növény termését, pl. kedvenc italuk a csokoládé édesítésére.

A vanília egy kúszó őserdei faj, amely léggyökereivel megkapaszkodik a fákon, és a nedvességet a levegőből nyeri, amelyet szintén a léggyökereken keresztül vesz fel. A tűző napot nem kedveli, inkább az árnyékos sötétebb helyeket keresi, de ha túl sötét van a virágzás csökken.

A vanília növénynek igen nehéz lenne az ideális körülményt nálunk megteremteni, hiszen kb. 60 % árnyékra van szüksége, gazdag szerves talajra, vagy kb. 90 %.-os páratartalomra, és évi 2500 mm csapadékra. A csapadékot kb. 40-60 naponként kell egyenletesen megkapnia, nélküle a virágzás elmarad. A növekedéshez és fejlődéshez 20-25 C fok az ideális ennél melegebb helyen a növény elpusztul.

Az orchideák közül is az egyik legérzékenyebb faj, épp ezért a termesztésére alkalmas hely is igen korlátozott. Így már érthető miért kerül ilyen sokba a vanília rúdja.Bár a vanília nemzettségnek is több száz tagja van, ebből mindössze 30 olyan faj található, amelyet fűszerként tudunk felhasználni. Ezek közül az általunk is ismert növény a vanília planifolia, amelynek termését édesítésre használunk fel.

vanilia

Származási helye a mexikói őserdő, de több esőserdőben is megtalálható a növény. Sikeresen termesztik a növényt Madagaszkáron Bourbon-szigeteken, a Csendes-óceán szigetvilágában, és Brazíliában is.2005-ben kb. 39 ezer hektáron termesztettek már vaníliát, az elmúlt években a kereslet egyre nőtt, így már több mint 7000 tonnát termeltek. A kereslet növekedése igen intenzív, hiszen a 90-es években még csak 4-5000 tonna volt a termés, de 2002-re ez megugrott 8000 tonnára.

A világ legnagyobb vaníliatermesztője jelenleg is Madagaszkár. Itt több mint 26 ezer hektáron kb. 3000 tonna vaníliát termelnek meg. A helyi üzemben több fázisban dolgozzák fel, osztályozzák és csomagolják az exportra szánt vanília rudakat. Van, ahol még minden fázist emberek végeznek, de a legtöbb helyen már gépekkel váltják fel az embert, így ezek az üzemek a piacon előnyben vannak.

Ma már tudatosan ültetik a növény egyes fajtáit az őserdők területén, van ahol a helyi őslakosok, és van, ahol már modern eszközökkel végzik a termesztés folyamatait. A helyi őslakosok nem avatkoznak be a természet munkájába, ők csak leszedik a termést, de ahol már modern módszerekkel termesztik a növényt ott póznákra futtatják fel az indákat, kézzel porozzák be a virágokat, és minden apró részletet felügyelnek, hiszen a vanília halványsárga virága mindössze 1 napig nyílik.

A sárgászöld színű, fürtökben növő rudak nagyon lassan fejlődnek, teljes beérésükhöz 6-9 hónap szükséges. Amikor a termések szedésre érettek, begyűjtik őket, de ekkor a vaníliarúd még egyáltalán nem olyan, amilyennek mi ismerjük. A további feldolgozás célja az, hogy a termésben lévő aromaanyagok – közülük talán legismertebb a vanillin – átalakításával és feldúsításával különleges ízű terméket hozzanak létre.

vanilia

A mi általunk ismert vaníliát, először leszedik az indákról, majd 65 C fokos hőkezelésnek vetik alá, ezután szárítják, amíg a nedvesség tartalma kb. a 30% -ra csökken. Ha ez készen van, egy speciális aromatartó dobozba teszik, és mint a jó bort érlelik a fűszernövényt. Az általunk is jól ismert édes íz és aroma csak azután alakul ki.

A világ vaníliatermésének a 35% Európa vásárolja meg. A vanília folyamatosan jelen van életünkben, szinte minden nap találkozunk vele, süteményben, italban, de most már azt is tudjuk milyen hosszú utat tett meg a növény az őserdő mélyéről a mi konyhánkig.

Bár mi itthon a borsos ár miatt legtöbbször csak a vaníliás cukrot használjuk fel, a világ számos pontján igen nagy becsben tartják a termést.

Sok nagyobb szállodában és étteremben szakértők választják ki a legjobb termést épp úgy, ahogy a jó bort vagy jó sajtot válogatják. A mi általunk is ismert édes aromát, nem a héj, hanem az alatta található piciny magok sokasága adja. Épp ezért kell ezt a részt egy késsel kikaparni, és így adni az ételhez. A megmaradt héjat pedig felhasználhatjuk cukor ízesítésére.

vid4u.init(480,360,’9msjlKYrMD’,null,3);

Forrás:


Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.