2013. február 2. – Újra civilizáció!

A csapat újra élvezheti a civilizációban vívmányait. Dávid, Ian és Zoli az egyenletes áram ellátásnak köszönhetően esténként filmeket nézhetnek. Dávid beszámolóját olvashatjátok, a Téli Nanaga Parbat Expedícióról.

Tompa vagyok és fáradt. De ezúttal nem a mászás, a gyaloglás, a hideg gyűrtek le. Este – mint a mohó kisgyerekek – nekiestünk a viszonylag normális hőmérsékletű küldő meghajtómnak és óraszámra facsartuk ki belőle a filmeket. Micsoda varázslat, hogy itt, Chilas Mega Cytiben órákon keresztül van áram minden nap… Lehet ennél jobb?

Kényelmesen elmajszolt reggelink után (olajos chapati, azaz phareta és rántotta) korábbi sofőrünkkel, Mr. Fakírral bevitettük magunkat a bazárba. Fantasztikus, színes forgatag.

A nyugati boltok intézménye teljesen hiányzik, viszont van fűszeres, borbély, naszvár ütő (a naszvár közepesen erős narkotikum, amit a fogínyhez kell gyömöszölni és – mint kiderült – előállítására egy ember magas dohogó mechanikus kalapácsot és az alatta elhelyezkedő mélyedést használnak), rengeteg bizarr kifőzde, szabók, „vegyesboltok”, stb.

Befalunk egy zacskó narancsot és egy csomó minden mást, amiről nem tudjuk biztosan, hogy micsoda. A szabó megvarrja polár nadrágomat. Délután megszólít minket egy kedves, ősz szakállú úr (az egyetlen normálisan kinéző autóból kikászálódva) megkérdezi, segíthet-e nekünk valamiben a rendőrség. A beszélgetés végén megegyezünk, hogy meglátogatjuk őket az őrsön (ahová elkísérnek), aztán hazafuvaroznak minket.

A rendőrség bejáratánál kedves, idős és szakállas gépfegyveres bácsi kászálódik fel standard kínai műanyag székéről, hogy kezet fogjon velünk és hogylétünk felől érdeklődjön. Csattan mögöttünk a vaskapu, egyszerű, de rendezett kertben találjuk magunkat. A kert közepén asztal, mögötte barátságosan mosolygó rendőrfőnök, körben rendőrök. Letelepszünk, a barátságos rendőrfőnök szemei bíztatnak: végül úgyis mindent beismerünk. A terveink felől kérdezősködnek, honnan jöttünk, mit csináltunk eddig Pakisztánban, mit tervezünk ezután. A beszélgetés hol urduul, hol angolul folyik. Talán fél óra után felállok és jelzem, most már mennénk. Felírják az adatainkat, rövid jegyzőkönyvet vesznek fel, majd kapunk egy sofőrt, akinek fáj a hasa, így Ian a szállodában megvizsgálja és gyógyszert ad neki. Érdekes.

Este – Ian javaslatára – egy amerikai vámpír filmet nézünk meg, amelyben egy alaszkai kisvárost irtanak ki a vérszívók egy hosszú, hónapos éjszaka alatt.

Forrás: https://napidoktor.hu/index